Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

mesterlegények. Véleménye azonban még 1827 őszén megváltozott, amikor megismerkedett Jákói Zsófival, a takarékos sánta varrólánynyal, akibe azonnal beleszeretett. Nemsokára a Jákói család Horgos utcai földszintes, kétszobás házába, a korábban lomtárnak használt „kis kamorába" költözött albérletbe, ahol szinte családtagként élt negyedszázadon át. Zsófival beköltözése után - a társadalom előtt mindvégig titkolt - élettársi kapcsolatba került, de házasságra csak abban az esetben gondolhatott, ha önálló üzletet nyit. Erre pedig semmi reménye sem volt. Francsics pontosan érzékelte a helyi társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét. Tisztában volt vele, hogy a borbélymesterek az iparosok presztízsskálájának alján vannak, a legények - bár egymásra a „kolléga úr" titulust alkalmazták - valójában szolgának számítanak. Vagyontalanok, csekély hetibérükből tengődnek, felemelkedésükre külső segítség nélkül szinte semmi esélyük. Francsics helyzetét tovább bonyolította, hogy születésénél fogva a kiváltságos nemességbe tartozott. Ez a tudat nemesi önérzetét alapozta meg, melyet konfliktusos helyzetben juttatott kifejezésre. Viselkedésével is tiltakozott kiszolgáltatott helyzete ellen. Részben öltözködésével próbálta kifejezni „úri" mivoltát. A „kaputos urak" közé tartozónak szeretett mutatkozni. De közmegbecsülést kívánt azzal is szerezni, hogy felhagyott a korhelykedéssel (fékezte szenvedélyét, mérsékelt ivóvá vált), és szabad idejét értelmesen töltötte el. Kirándult a környéken, néha Almádiba, a Jákói-szőlŐbe, máskor Füredre, s kétszer Pest-Budára (távolabbra természetesen Zsófi pénzén); emellett vadászgatott, kertészkedett, Zsófi varróiskolájában „tanított" (felolvasott a serdülő lányoknak). S ha visszavonult, szépirodalmat olvasott és naplót írt. A naplóírást, második szerelmét is titkolta, feljegyzéseit egyedül Zsófinak mutatta meg. (Legénytársai megértésére aligha számíthatott: ők ugyanis az efféle foglalatosságot haszontalannak és egészségre károsnak tartották, melytől akár meg is bolondulhat az ember).

12 Hagyományos nemesi felfogása, úrhatnámsága akadályozta abban, hogy hasznot hajtó szabadidős tevékenységet folytasson. Sosem beszél arról, hogy híres szekfűgyűjteményéből, georgináiból, rózsái12 Pesti tartózkodása idején, 1832-ben borbélylegény barátja, Simonovich István figyelmeztette arra, hogy a sok írástól, olvasástól megbolondulhat. Francsics visszaemlékezései. 86.