Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
ként) értelmezve 19 együtt kezelném a történeti antropológiával és a new cultural history-vál, mint amely egyének és kis közösségek tapasztalataira, megélt életére összpontosít. Miként a hely, az idő és a cselekmény hármas egysége a klasszikus drámákban, a makroszintű vizsgálat fókuszpontot teremt, melyben tárgyát intenzívebben képes vizsgálni, mint azon történeti vizsgálódások, melyek nemzeteket, államokat vagy társadalmi csoportokat évtizedekre, századokra vagy valamely longue durée-ve kiterjedően tanulmányoznak. A mikrotörténelem széles értelmezése megengedi, hogy mikro történelmi munkákról beszéljünk a társadalomtörténeten kívül is, hisz kis léptékű és intenzív vizsgálatok elképzelhetők a történeti diszciplína minden részterületén a politikatörténettől az irodalomtörténetig, s valóban, a makro történet divatossá válásával egyes kis léptékű politika- vagy gazdaságtörténeti tárgyú esettanulmányok is ilyenként hirdetik magukat. Úgy vélem, hogy ha a szerzők ezen munkáikat nem illusztrációnak szánják, hanem interpretációjuk középpontjába állítják, akkor a vizsgálat fókuszálásának ilyetén leszűkítése valóban nagy lehetőségeket nyit meg a számukra (a mikrotörténelmi megközelítés ezen előnyeire az írás második felében térnék vissza), s ezek kiaknázásával valódi mikrotörténelmi jellegű munkák születhetnek. Én azonban most a mikro történelmet főleg eredeti, társadalomtörténeti formájában vizsgálom. Nem szeretném azonban érvényesíteni azt a különbségtételt, melyet sokan tesznek különösen az olasz microstoriával kapcsolatban, elkülönítve a vitathatatlanul külön utakon járó Carlo Ginzburg kultúrtörténeti súlypontú vizsgálatait Giovanni Levi és a többiek társadalomtörténeti munkáitól. Én az új társadalomtörténet egyes irányzatai közti hasonlóságot hangsúlyoznám sonlító társadalomtörténet" B-szak vitáján Klaniczay Gábor szintén úgy fogalmazott, hogy mondjuk ki nyíltan, hogy amit mi képviselni akarunk, az - a jelenleg oktatotthoz képest - egy másik történelem. 19 A történeti vizsgálat fókuszának leszűkítését tartja Edward Muir az egyik újdonságnak, melyet a microstoria hozott, a másik pedig a történeti bizonyítékok újfajta értelmezési módja, melyet Ginzburg index-paradigmának nevezett. (Edward Muir: Observing Trifles, In uő - Guido Ruggiero, i. m. viii.) Ehhez lásd: Carlo Ginzburg, Fülcimpák és körmök: a következtetésen alapuló paradigma gyökerei, Café Bábel 1998. 4. sz. 49-67., vö. Thomas A. Sebeok - Jean Umiker-Sebeok. Ismeri a módszeremet? Avagy: a mesterdetektív logikája. Gondolat: Budapest, 1990., bírálatára például: Christiansen, 1988. 17., az elmélet átültetésére a gyakorlatba pedig Carlo Ginzburg könyvét a Piero della Francesca három főművéről szóló művészettörténeti nyomozásáról: Indagio su Piero. Elinaudi: Torino, 1981. Német fordításban: Erkundungen über Piero. Fischer: Frankfurt am Main, 1991.
