Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)
dus mutatkoznánk meg a Lisznyai-versek egykorú befogadásában. Nem biztos persze, hogy erre a kérdésre egy ilyen biográfia keretében kell választ keresni, ám egy mikrotörténeti léptékű pályakép megteremtheti a lehetőségét ennek a megközelítésnek is. Ez a kérdésfölvetés igen közel van ahhoz, ami a kritika történetet érdekelheti, mégsem teljesen azonos azzal. A kritikatörténet módszertana, amelyet nálunk már egy monográfia-sorozattá kiépült, több évtizedes kutatási program fémjelez 19 , az egyes irodalmi korszakok irodalom-felfogását vizsgálja, mindazonáltal - a 18. századtól kezdve már szinte kizárólagosan - metaszövegeken (kritikákon, elméleti reflexiókon, retorikákon stb.) és irodalmi vitákon keresztül. A magyar irodalom legkorábbi időszakával foglalkozó monográfia azonban 20 a középkori magyarországi írásbeliség speciális kutatási nehézségeit változtatván módszertani előnnyé, az irodalmi gondolkodást még egy általánosabb nyelvhasználati felfogás - történeti rétegzettségében is tagolt specifikumaként kezeli, nem próbálván meg elszakítani pl. sem a retorikai oktatástól, sem a rendtörténetektől vagy az oklevélkiadási gyakorlattól. Ennek a példaszerű monográfiának a fényében a mi 19. századi témánknak is jobban látszanak a lehetséges implikációi: a mikrotörténeti életrajz segíthet ahhoz hozzá, hogy hermeneutikaüag megragadjuk azt az egykorú retorikai-műfaj elméleti rendszert, amely Lisznyai verseinek sikerét szabályozta. Ilyenformán pedig sikerülhet bevonni a nyelvhasználat olyan rétegeit és móduszait is ebbe a vizsgálatba, amelytől a kritikatörténet - éppen a korszakban már létező és differenciálódó irodalomkritikai szövegtípusok bősége miatt - inkább eltekint. Ez persze csak lehetőség, s megvalósítása nem egyszerű; ám ez még mindig csak az egyik irodalomtörténeti esélye egy mikrotörténeti irányultságú életrajzi rekonstrukciónak. Hiszen ha ezáltal sikerül valamivel közelebb jutni annak a korszaknak a megértéséhez, amelyben életrajzunk hősének élete lezajlott, az interpretációban fel19 A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében még a 70es években, Szauder József irányításával kezdődtek el a kritikatörténeti kutatások; Szauder halála után Tarnai Andor irányította a vállalkozást, majd Tarnai halála után Szörényi László vette át ezt a feladatot. A kutatás eredménye az „Irodalomtudomány és kritika" c. könyvsorozat, amelyben az egyes köteteket Bartók István, Csetri Lajos, Fenyő István, Kecskés András, Korompay H. János, Németh G. Béla és Tarnai Andor írták. 20 Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik. Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp. 1984.
