Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok. A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 1999. évi miskolci konferenciájának előadásai - Rendi társadalom - polgári társadalom 12. (Miskolc, 2003)

sedett.

10 A második kihívás a nyelvészet és az irodalomelmélet területén kifejlődött posztmodern jellegű felfogás részéről érte a történelmet, és meghatározta a nyolcvanas és kilencvenes évek történetfilozófiai, történetelméleti vitáit. Ugyan komoly kiigazításokat tett a történelem elméletét és gyakorlatát illetően, de azt radikálisan nem változtatta meg. A gyakorló történészek nem adták fel sem a hitet abban, hogy vizsgálódásuk tárgya valóban létező, sem tudományos ethoszukat.

11 A történész figyelme a változások eredőjeképp a társadalmi struktúrákról és folyamatokról a mindennapi élet kultúrájára irányult, a makroszintű folyamatok helyett egyének és kis közösségek mikro történelmére, az emberi élet sokféle aspektusára, ismét az egyénekre, de immár az átlagemberekre, az ő tapasztalataikra. A történelem szoros kapcsolatba került az antropológiával. Az új társadalomtörténet központjába a kultúra és a kisemberek tapasztalatai, megélt élete kerültek.

12 A kulcsfogalmak ezért angolul a lived experience, franciául a vécu vagy inkább már

13 az expérience, németül a gelebtes Leben, esetleg az Erfahrungsgeschichte.

u Nem egységes az új társadalomtörténeti irányzat megnevezése. Stone 1979-es cikkében főleg mentalitástörténetről beszél, Iggers áttekintésében néha nem ad közös nevet az új társadalomtörténet áramlatainak, néha new cultural historynak nevezi őket. Christiansen egyszer a mikrotörténelem alfajaiként határozza meg az új kultúrtörténetet és a mentalitástörténetet, míg máshol úgy fogalmaz, hogy az antropológiai megközelítés ad lehetőséget a történésznek arra, hogy 10 Iggers, 1997. 7., Schulze, i. m. 11. 11 Iggers, 1997. 8., 10-11., 15-16. 12 Iggers, 1997. 13-14., 97. Hasonlóan pl. Palle Ove Christiansen: Kultur og historié. Bidrag til den etnologiske débat. Studieboger: Kobenhavn, 1995. 9. (A továbbiakban Christiansen, 1995.) Christian Meier a történelem új tárgyainak és témáinak felfedezését tartja a mikrotörténelem legfontosabb jellemzőjének, a kis életvilágok vizsgálatát, a szűk spektrumú vizsgálatot, melynek középpontjában az egyén áll. (Christian Meyer: Notizen zum Verhältnis von Makro- und Mikrogeschichte, In K. Acham Winfried Schulze (szerk.): Teil und Ganzes. Zum Verhältnis von Einzel- und Gesamtanalyse in Geschichts- und Sozialwissenschaften. München, 1990. 120., 122. idézi Medick, 1994.43. ) 13 Lásd például Jacques Revel könyvismertetését az Alf Lüdtke (szerk.): Histoire du quotidien. Paris, 1994. című kötetről, az Alltagsgeschichte francia fordításáról, Annales 50 (1995) 806. 14 Christiansen hasonlóképpen a beleérzés, átélés (Indfolelse) visszahódítását jelölte meg saját céljaként önmaga korábbi munkáival való kritikus szembenézése eredményeként. (Christiansen, 1995.10-11.)