Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

Bevezetés Kiadványunkkal, a 200 évvel ezelőtt született Kossuth Lajosnak kívántunk emléket állítani. Kötetünkben megpróbáljuk bemutatni, Kossuth és Zemplén vármegye kapcsolatát a levéltárunkban őrzött dokumentumok alapján. Kiadványunknak a terjedelmi korlátok miatt természetesen nem lehet célja az életútra vonatkozó összes zempléni dokumentum bemutatása, inkább megpróbáljuk vázolni a Kossuthnak, a politikusnak és Zemplén vármegyének az igen érdekes, sokszor ellentétektől sem mentes viszonyát. A szövegek közreadásánál, különös tekintettel azokra a szakmai észrevételekre, melyek az utóbbi időszakban születtek,

1 az alábbiak szerint jártunk el: A magyar nyelvű szövegeknél a korhű, de a jelenleg érvényes helyesírási és központozási gyakorlat szerinti átírást tartottuk kiindulópontnak, azaz a szövegeket modernizált helyesírással, de a korra jellemző kiejtésbeli jellegzetességek meghagyásával közöljük. Ugyanakkor egyes esetekben, ahol a források jobb megértése, vagy a kor hangulatának, nyelvezetének visszaadása volt a cél, ettől eltekintettünk. így például a számok, a keltezés, a hely- és családnevek mindenütt eredeti alakban szerepelnek. Családnevek esetében, ha jelentősen eltorzult alakkal találkoztunk (pl. Khemétti Kmety), ott lábjegyzetben külön is szerepel a ma használt alak, de ahol a maitól eltérő alak ellenére is egyértelmű az, hogy kiről van szó, ott az eltérést nem jelzem minden esetben.

2 A helynevek mai alakjait az irodalomjegyzékben szereplő helynévtárak alapján adtam meg. Bizonyos kifejezéseknél viszont a kiadvány modern átírást alkalmazott, megváltoztatva a szöveg kiejtési sajátosságait is, ilyenkor azonban lábjegyzetben közli az eredeti alakot betűhű formában. A szavakban ekkor még gyakran előforduló -tj hangzót (pl. bocsájt, kamatja) elhagyja a kiadvány és a mai helyesírásnak megfelelően szerepelnek ezek a szavak, a „cz" és „ts" alakok helyett egységesen c és cs szerepel mindenütt. A szóvégi ragok szintén modern alakban szerepelnek (-rul - -ről, -tul - -tői, stb.), valamint az „eránt" és ragozott alakjai is mai helyesírással lettek átírva. A túl hosszú mondatok pedig rövidebbekre lettek tördelve. A latin és német nyelvű szavakat és szövegeket eredeti alakban közlöm, kivéve az olyan szavakat, amelyek a mai magyar nyelvben is általánosak (pl. ministerium - minisztérium, censura - cenzúra, politica - politika). A kiadvány a szövegben előforduló rövidítéseket megjegyzések, írásjelek használata nélkül oldotta fel. Kivételt képeznek azonban a különleges, vagy bizonytalanul feloldható rövidítések, amelyekre lábjegyzetben utalok, továbbá a betűhíven közölt szövegrészekben olvashatók, amelyek magyarázata a rövidítésjegyzékben található. 1 Hermann Róbert: Gondolatok a XIX. század közepi források kiadási módjáról. In: Fons. V. (1998) 1. sz. 153-155. pp.; Uő: Az 1848-49-es források kiadása. In: Fons. VII. (2000) 1. sz. 151-170. pp.; Bak Borbála: A XVI-XVIII. századi magyar nyelvű források kiadásának kérdései. In: Fons VII. (2000) 1. sz. 91-137. pp. 2 Itt arra gondolok, hogy a Kossuth név írásában nagy eltérés mutatkozik az 1790-1894 közötti időszakban, só't gyakran az egyes iratokon belül is (pl. Kossut, Kosüth, Kosúth, Kossuth), de felesleges lenne minden egyes esetben, lábjegyzetben közölni a mai alakot.