Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
ges Királyunknak atyai kegyelme bizonyosan legutolsó alattvalójától sem tagad meg, kéntelen vagyok mély tisztelettel megemlíteni, hogy írás és nyomtatás között a praeventív rendszabályok legmelegebb barátinak véleménye szerint is, (:kiknek sorába én bizonyosan nem tartozom:) minden tekintetben igen nagy a különbség és e különbséget e világon minden tárgyróli törvények igen világosan mutatják. A sajtó olcsó, sebes és könnyű eszköze a gondolatok, történetek közlésének, általa amit egy ember gondolt, kevés napok, néha kevés órák alatt ezerek, milliók tulajdonává lehet, és a sajtónak ezen különös és az írásnak rákhaladású középszázadkori közléseihez még csak árnyékban sem hasonlítható tulajdonsága okozá, hogy az ( ezernyi ) ezerkarú Briaraeus 228 fékezéséről különböző tartományokban különbözőleg gondoskodnának a nemzetek sorsát intéző hatóságok. Voltak és vannak országok, hol a közönséges törvények a sajtó zabolázására is elegendőnek ítéltettek, úgy, hogy az egész állománynak, vagy egyesek jogainak sajtó általi sértései szint azon törvények szerint büntettetnének, melyek más nemű törvénykihágásokat büntetik. Vannak mások,hol a sajtó ugyan, minden előleges bírálattól ment és szabad, de különös repressiv törvények alatt áll. Vannak végre olyanok, hol a sajtó előleges bírálat alá vettetett, de mindez csak a sajtóról, egyedül a beláthatatlan sebességű és kiterjedésű gondolat-terjesztésnek eme csodamívű eszközéről szól; a lassú, a kiskörű írásra a sajtót illető akár repressiv, akár praeventív speciális szabályok kiterjesztve még sehol sincsenek. Melyik osztályba tartozzék a sajtó hazánkban, arról e jelen alázatos védelemiratban szólani nem illenék; de a gyakorlatot tekintve ha az, aki időszaki hírlapokat nyomtattatni akar, legfelsőbb engedelemért kéntelen folyamodni, kéntelen ezt tenni azért, mivel a könyvnyomtató intézeteknek privilégiait tulajdonosai privilégiumok elveszthetése miatt, azokat különösen ki nem nyomtatnák, mivel a királyi bírálók azoknak kinyomtatására különben engedelmet nem adnának, mivel a királyi postahivatalok csekély és a lapoknak ezernyi ezer kezekre terjedését nem igen nehezítő esztendőnkénti általános bér mellett azokat szét nem küldenék, végre pedig azért, mivel a sajtó egyes íróknak gondolatit oly sebes, oly könnyű, oly szélesre ható módon képes terjeszteni, hogy az árvíz folyamához hasonlítatnék. Mindezek az én írott levelezésemnél fenn nem forognak. Én a könyvnyomtatás hatalmas eszközét nem használom, drágán fizetett 10-12 írnok másolgatja két hetekig egy-két ívnyi levélkéimet és azok végre a tizen két millió lakosság között legfeljebb mintegy száz kézre kerülnek és elvesznek, mint egy csepp a tengerben és oly kezekre kerülnek, melyek már csak annálfogva is hogy az írás, másolgatás, postabér temérdek költségeit viselik, viselhetik, nem azoknak sorába tartoznak, kik ingékony játékok lehetnének egy levélírónak kezében, de különben is, én keblem érzelmeit, főm gondolatait nem terjesztgetem, hanem azokat írom meg néhány levelezőimnek, amik a tekintés megyéknek nyilványos gyülekezeteiben mondatnak, történnek, végeztetnek. És végre midőn ezek szerint a vármegyék gyűléseinek az 1723. 58. által biztosított nyilvánosságából merítve az ugyanakkori 59 ik cikkely oltalma alatt viszem levelezésemet, nem keresem a homályt, nem rejtezem titok lepjeikbe, nem igyekszem a törvények iránti felelősség terhét magamról elhárítani, sőt a magános levelezés minden betűjét a nyilványosságnak és ezáltal a legfelsőbb felügyelésnek önként és örömöst alája vetem, hogyha gyarlóságomat legtisztább akarattal sem tudnám a vétektől megóvni, (:ami bizonnyal csak értelemnek és nem szívemnek hibája miatt történhetnék:) a törvényes büntetés vétkem minősége szerint nyomban megtalálhasson. 228 Briareos, a görög mondavilág lázadó óriása, amely átvitt értelemben óriást jelent. KLÖM. VI. (1966): 508. p.
