Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)
van, azt azon oknál fogva, mintha ezen eladás olcsó és így az árváknak kárával történt volna, el nem fogadta. A tekintetes Törvényszéktől függvén a kiküldöttek tetteinek, és így ezen eladásnak is jóváhagyása, vagy megsemmisítése, azt azon alázatos kéréssel jelentem a Tekintetes Törvényszéknek, hogy engem a kezeimnél lévő pénznek további Conservatiojától minden esetre feloldozni [—J 188 , az eladást pedig az árvák javára és a kereskedői hitelre tekintve, vagy jóváhagyni, vagy megsemmisíteni méltóztasson. Mély tisztelettel maradván A Tekintetes Törvényszéknek alázatos szolgája Kossuth Lajos m. p. kiküldött táblabíró Hátirat: Vétetett Xfeer 7M 1831 Eszt. L. Az Árvákra Ügyelő Tekintetes Törvényszékhez intézett alázatos jelentése a bent írtaknak. Szám. 478. Eredeti beadvány Kossuth s. k. írásával. B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1007/b. Árvaügyi iratok. 1740-1848. Iratok. 16. cs. 1830-1831. Loc. 307. No. L. Az iratot közli KLÖM. VI: (1966): 258-259. pp. f) Az árvákra ügyelő törvényszék határozata a boreladás ügyében Sátoraljaújhely, 1831. december 7. LIX. Felolvastatott vitézlő Kossuth Lajos táblabírónak, a néhai Reviczky János árváit illető Kis-Toronyi pincében találtatott boroknak általa, mindazon javak összeírása végett küldött egyik táblabíró által mely módon történt eladattatását tárgyazó kinyilatkoztatása is. 189 Az előadattakhoz képest, azon kérdéses boroknak ily módon eladattatása helytelennek találtatván, azon táblabíró által lett ezen eladás megsemmisíttetett és azon bírói zár alatt találtatott boroknak az árvák vagyonaihoz leendő visszafoglalása a javak gondviselőjének azon megjegyzéssel tétetik kötelességül, hogy azokat az árvák hasznokat tekintve, adandó alkalommal mentül illendőbb áron a környülállásokhoz képest adja el. 188 Olvashatatlan törlés. 189 Kossuth 1831. december 6-i nyilatkozatában azt hozza fel mentségéül, hogy Bydeskúthy október 21-i állításával szemben, a subdeputációban részt vevő Kossuthnak nemcsak vev ők keresése volt a feladata a kistoronyai pincében lévő borokra, hanem emlékezete szerint az eladás is feladata volt. Mivel a hat ározatot nem foglalták írásba így állítás áll szemben állítással. Ezért hagyta meg a subdeputáció a pince felvigyázójának, hogy keressen vevőt a borokra. Kossuth azzal is védekezett, hogy mivel ő volt a deputáció jegyzője jobban emlékezik a határozatokra, mint az elnök. Ezután kérte Kossuth a törvénysz éket, döntsön a bor eladásának jogosságáról és mentse fel a pénz további őrzésétől. A második pontban arra tért ki, hogy miért nem jelentette a deputációnak az eladást. Itt hivatkozik a Kossuth Jánosnak október 5-én írott és a Bydeskúthy Mihálynak írt, de nem ismeretes levélben foglaltakra, azaz, hogy hirtelen el kellett utaznia a Dunántúlra.. Továbbá visszautasítja azt a kijelentést, hogy a pénzt átvette, de már nincs „se pénz se posztó". KLÖM. VI. (1966): 263-265. pp. Az iratot lásd: B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1007/b. Árvaügyi iratok. 1740-1848. Iratok. 16. cs. 1830-1831. Loc. 307. No. LIX.
