Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

Zemplén megye települései közül kevésnek maradt fenn az 1867. utáni időszakból komoly történeti értékű iratanyaga. Az azonban a fennmaradt levéltári és egyéb forrásokból leszűrhető, hogy Kossuthtal a legbensőségesebb kapcsolatot a hegyaljai mezővárosok ápolták. Köszönhető ez annak is, hogy Sárospatakon, Olaszliszkán, Tolcsván, Erdőbényén erős volt a Függetlenségi Párt. 1869-ben, 1881-ben, vagy 1887-ben például mandátumot is szereztek az itt induló képviselőjelöltek.

125 Olaszliszka például 1873. március 15-én emléktáblát helyezett el a Wéber család házán.

126 Tállya, ahol Kossuthot keresztelték az evangélikus templomot az 1890-es években „Kossuth-templomnak" nevezte és az 1890-es évek elején zajló felújítási munkálatok végén a templomot Kossuth 90. születésnapján, 1892. szeptember 19-én adták át.

127 Kossuth 90. születésnapja alkalmából Sátoraljaújhely, amely korábban meglehetősen visszafogottan viszonyult Kossuthhoz,

128 annak ellenére, hogy Kossuth, amint az 1890. február 12-én Torinóból kelt leveléből is kitűnik, nagy szertettel emlékezett Újhelyre,

129 végre a város díszpolgárává választotta.

130 Kossuth 90. születésnapja alkalmából, 1892. szeptember 11-én egyébként Sátoraljaújhelyben a Függetlenségi és 48-as Párt helyi szervezete tartott nagy megemlékezést és a megye területén, több helyen is ünnepélyes megemlékezések voltak, amelyeket óvatosan bár, de elítélt parnói Molnár István

131 Zemplén vármegye főispánja, kiváltva ezzel a függetlenségi párt rosszallását.

132 Kossuth, aki 1892-től egyre többet betegeskedett, 1894. március elején ágynak dőlt és március 20-án meghalt. Halála után a vármegye méltó módon emlékezett meg róla. Matolai Etele alispán egy négy tagú küldöttséggel Torinóba utazott (a vármegye előzetes jóváhagyása nélkül!) ahol vett részt vett a gyászszertartáson, majd hazatérve egy nagy küldöttség élén Monok és Tállya küldötteivel együtt jelen volt Kossuth temetésén 1894. április 1-én Budapesten.

133 A vármegye küldöttsége mellett, amint az a fentiekből is kitűnik, több zempléni település is, így Tállya és Monok, valamint Sátoraljaújhely, Sárospatak és Mád is képviseltette magát Kossuth temetésén. E mellett a zempléni településeken is gyászistentiszteleteket tartottak, így például Mádon, vagy Sátoraljaújhelyen az evangélikus és az izraelita templomban. Erdőbényén a református templomban és az ortodox zsidó felekezet zsinagógájában,

134 Homonnán a református templomban.

135 125 Kováts Dénesné (1989): 12-23,141-143. pp. 126 Kovács J. (1998): 174. p. 1

27 Lásd: 6/a. és 6/b forrásokat. 128 Hőgye I. (1981): XI. p.,Uő. (én.): 13. p. 1

29 A levelet közli: Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. XXI. 12. szám. 1890. március 23. 1-2. pp. 1

30 Lásd: 7/a. forrás. 131 Parnói Molnár István (Parnó, ma Parchovany (Szlovákia), 1825 - Sátoraljaújhely, 1907. február 19.), politikus, főispán, főrendiházi tag. Iskoláit Sátoraljaújhelyen, a jogot Kassán végezte. 1848-49-ben ho nvédszázados, segítette Kossuth Törökországba menekülését. Hazatérve közkatona a császári hadseregben. 1861-ben terebesi főszolgabíró, 1867-től minisztériumi hivatalnok, közben két ízben képviselővé választják kormánypárti programmal. 1882-1901 között Zemplén vármegye főispánja. Sokat tett Sátoraljaújhely és a Hegyalja fejlődéséért. Sátoraljaújhely lexikona (2001): 268. pp., Kováts Dénesné (1989): 13. 141-142. pp. 132 Lásd: 7/b. forrás. Zemplén. XXIII. 38. szám. 1892. szeptember 18. 2-3. pp. 133 Lásd az 5. fejezet 8. pontja alatt közölt négy forrást 1894-ből. 134 Zemplénben, ahol nagyon jelentős volt a zsidóság számaránya a lakosságon belül, azért emlékeztek meg Kossuthról külön a különböző települések zsidó hitközségei, mivel Kossuth politikai pályafutása során komolyan küzdött a zsidóság emancipációjáért és fellépett az 1880-as években fellángoló politikai antiszemitizmus ellen. Szabad Gy. (1977): 162., 203-204. pp. 135 Zemplén. XXV. 13. szám. 1894. április 1., Hőgye I. (1992): 74-75. pp.