Oláh Tamás: Kossuth Lajos és Zemplén vármegye. Forráskiadvány (Miskolc, 2002)

A XIV. században a család két ágra szakad. Udvardi Pál ága emelkedni kezd, fia I. Miklós túróci alkapitány lett, birtokokat kapott Túrócban és Nyitrában és az ő unokája II. Miklós szerezte a család címerét 1479-ben. Ez az ág 1552-ben kihalt és ekkor szereztek adományt a Révayak Kossuthra, majd a kossuthi határ egy részét el is szakították és hozzácsatolták szklabinyai uradalmukhoz.

18 A család másik ága, Udvardi Andrásé nem részesült ilyen kegyben és megmaradt túróci kisbirtokosnak, azonban a nagy gyermekáldás miatt az ősi birtok szűknek bizonyult és a XVIII. századi nemesi összeírások már egy sor megyében találtak Kossuthokat, így Zemplén, Gömör, Pest, Nógrád vármegyékben, vagy a Szilágyságban. Söt külföldre is szakadtak a családból, mert Csehországban és lengyel földön is éltek.

19 A Zemplénbe szakadtak kerültek viszonylag a legjobb helyzetbe. Egy részük katolizált és birtokot, megyei hivatalt szerzett. A leginkább az úgynevezett magyarjesztrebi és nagyszalóki ág emelkedett fel. Ők IV. Miklós fia I. Istvánnak a leszármazottai, valamennyien katolikusok és közülük került ki az az idősebb Kossuth László, akiből táblabíró lett és többször volt szolgabíró, illetve főszolgabíró is az 1770-es évektől kezdve. Ő segített Kossuth Lajos apjának, Kossuth Lászlónak elhelyezkedni a megyénél.

20 Kossuth Lajos felmenői azonban megmaradtak Túrócban és megtartották evangélikus vallásukat is. Ok is IV. Miklós leszármazottai, méghozzá az imént említett I. István bátyja, I. Dániel révén. Az ő második fia, III. Pál, akinek az unokája, IV. Pál volt a kormányzó nagyapja. Kossuth (IV.) Pál túróci táblabíró volt, felesége Beniczky Zsuzsanna. Házasságukból négy gyermek született, Simon, László - Kossuth Lajos apja -, III. György és Johanna.

21 Kossuth László 1763-ban született, majd tanulmányai végeztével, még szülei életében, Zemplén vármegyébe ment, ahol az előbb említett id. Kossuth László támogatásával hivatalhoz jutott,

22 méghozzá, ahogy a források írják: „több esztendőkig a Judicium Subalternum

23 idején viselt viceregestrátorságot".

24 Ebből az derül ki, hogy Kossuth László 1787 ősze után került a megyébe irattárosnak. Hivatalba lépése előtt négy hónapi iratanyag rendezését végezte, majd megismerte a vármegyei jegyzői munkát, később a klasszikus iratrendezési munka mellett, a megyét kormányzó első alispán a „Nép Fuvarozásának", azaz a forspontnak a feljegy18 Nagy G. (1894). 19 Uő. (1894). 20 Uő. (1894) és B.-A.-Z. m. Lt. IV-1001/c. Zemplén vármegye nemesi közgy ülésének jegyzőkönyvei 17901813. Jegyzőkönyvek. 4. (105.) kötet. 1790/IV. 1., 25. pp.; 5. (106.) kötet. 1790/V. 919-921. pp. Itt például azt olvashatjuk, hogy sztropkói kerületi szolgabírónak nevezte ki a főispán 1790. október 14-én. II. József idején is megyei szolgálatban volt, lásd rá vonatkozó iratokat a B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1003. Zemplén vármegye II. József-féle közigazgatásának iratai 1786-1790. elnevezésű fondban, pl. 103. kötet. Vormerkbuch über die von Komitatsbeamten ausgehobenen Actenstücke. 2

1 Nagy G. (1894). 22 Uő. (1894) és Kosáry D. (1946): 13-14. pp. 23 A „Judicium Subalternum", az ún. „Alsóbíróság" a II. József-féle közigazgatási és bírósági reform idején, 1787-1790 között működött a vármegyében. Ez váltotta fel a korábbi sedria-t. 24 Soós Imre: Zemplén megye levéltára és Kazinczy Ferenc. In: Történelmi Évkönyv II. Szerkesztette: Deák Gábor. (A Magyar Történelmi Társulat Borsod-Zempléni Csoportja Könyvtára. III.) Miskolc, 1968. 185204. pp. B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-lÖ01/c. Jegyzőkönyvek. 31. (132.) kötet. 1806. 278-287. pp. és B.-A.-Z. m. Lt. SFL. IV-1001/d. Zemplén vármegye nemesi közgyűlésének iratai. 1790-1813. Iratok. 116. doboz. Loc. 177. No. 363. Ezekben az iratokban arról van szó többek között, hogy Markos István vármegyei levéltáros halála után ki töltse be ezt a tisztet és többek között Kossuth Lászlót is ajánlják.