Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

közepétől kell tudomásul vennie az építkezőknek, hogy a város igényei, elvárásai válnak meghatározóvá. A tudatosan alakítandó városkép fontosságát dokumentálja a városi jegyzőkönyv: „a megyénk akkori rendéi ez alkalomból már szükségesnek mondták ki más jól rendezett honi és külföldi városok példájára a szép és biztos építési választmánynak kinevezését"!855 után jó évtizeddel a kiegyezés évében az írásba foglalt szabályozás is megtörtént, s ekkortól az építkezéseket hatósági engedélyhez kötötték. A városépítést ellenőrző hatóság története így 135 éves Miskolcon. Az előírás szerint az elkészült épületet vakolás előtt be kellett mutatni a városi szakbizottságnak, hogy ellenőrizni lehessen „az építés a beadott és engedélyezett, elfogadott terv, az építészeti műtani szabályok és az engedményben netán előírt utasítások szerint hajtatott-e végre." A városépítés szabályozása mellett a városkép előre tervezését az 1878. évi árvíz kényszerítette ki. Az 1894—1902 között zajló szakmai és sajtóviták, a „többszintű" tervezés, majd végül a rendezési terv hivatalos „bukása" arra is felhívja figyelmünket, hogy a városrendezés egy évszázaddal ezelőtt is nehéz ügy volt. Egyrészt a város különleges településszerkezete és térbeli kiterjedése jelentett akadályt, másrészt a különböző szakmai érvek és felfogások mindig politikai színezetet is kaptak, ezért a városrendezés az érdekütközések története is Miskolcon, amelynek káros következményeit mindig az adott korszak városképe sínylette meg. A város persze épült, akár volt elfogadott és érvényes „általános" rendezési terve, avagy sem, hiszen a városi főmérnök és munkatársai a XX. század első felében folyamatosan készítették a város egy-egy részére kiterjedő és érvényes szabályozási terveiket, az épületterveket pedig a városi hatóságok többnyire elfogadták, mint visszautasították, vagy átdolgozásra visszaadták. Valószínű, csak utólagos belegondolás, hogy 20—25 évenként új, a város egészére kiterjedő rendezési tervek készülnek. Bár a „belemagyarázás" ellen szól, hogy egy-egy terv megszületése mindig nagy társadalmi, politikai, vagy éppen gazdasági változások következménye. (A miskolci történések természetesen „összhangban" vannak az országos történésekkel, arra legfeljebb más minőségben, más hatékonysággal reagálnak.) Az 1920-as évek városrendezési elképzelései összhangban voltak a megváltozott országhatárokkal, ezen belül Miskolc megváltozott regionális szerepkörével. (Pontosabban az önálló törvényhatósági jogot kapott Miskolc ugyan nagy lendülettel indul el a polgári fejlődés útján, de - vélt, vagy valós - regionális szerephez csak 1920 után jut.) A regionális szerepvállalás középpontjában a szomszédos településeket is ötvöző, „összevarró" Nagy-Miskolc megteremtése, létrehozása állt. Erre 1945-től kerülhetett sor, s három — elfogadott, vagy el nem fogadott — városrendezési terv is elkészült, szolgálva a modern ipari köz-