Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Fedor Vilmos-Rózsa Edit: Miskolc idegenforgalmi értékei és vonzereje „új" bemutatkozás az országnak

fektetni; mindent egybevetve olyan hely, ahol az ember jól érzi magát, s ahol élmények egész sora várja. így készült el a program arculata. Úgy gondoljuk, a terített asztal, a szék, az alkalmazott betűtípus, színvilág egyszerű eszközökkel, mégis nagyon pontosan fogalmazza meg mindazt, amit szerettünk volna elérni. Külön érdekesség, hogy az elkészült levélpapíron a jól beazonosítható logo mellett, nagyon visszafogott meleg pasztellszínekben egymásba csúsztatva miskolci polgárokról, híres épületekről készült korabeli fotók jelennek meg. Evés közben jön meg az étvágy — tartja a mondás. így készült el a jól sikerült logo láttán az a dosszié, amely anyagát, formáját, alkalmazott grafikai megoldásait és színvilágát illetően egy korabeli étlaphoz hasonlítható. Az első oldalon, a levélpapír kapcsán már leírt logo és korabeli fotók, míg a második oldalon egy több, mint két évszázados Miskolcot ábrázoló grafika alatt a már korábban megismert Miskolc javait egybegyűjtő írás látható. A harmadik oldalt kis iratgyűjtő füllel láttuk el, amely a vendégeknek lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző miskolci kiadványokat, képeslapokat elhelyezzék benne. A hátsó borítón pedig egy — a vendégnek szóló — ajánlás olvasható, melynek szövege a következő: „Köszöntjük Miskolcon, mely páradan adottságaival, rendkívüli értékeivel talán az egyik legérdekesebb magyar város. Programunk egy sajátos kísérlet, melynek célja nem más, mint újra felfedezni ezt a várost. Átélni a pillanatot, mely József Atdlát, Krúdyt, Móriczot megihlette. Barangolni utcáin, ahol egykor a nagy fejedelem Rákóczi, a magyar nyelvű színjátszás nagyasszonya Déryné, a szomorú sorsú Szemere Bertalan, vagy az utolsó polihisztor Herman Ottó járt. A város mindig híres volt vendégszeretetéről. A miskolci fehér kenyér, perec, lacipecsenye, vagy éppen a kocsonya legendáját mai napig őrzi az emlékezet. Bízunk abban, hogy programunk segítségével sikerül megfejteni a város dtkait, és ezzel felejthetedenné tenni az itt eltöltött napokat. Ha jól érezte magát, kérjük, vigye el hírét és ne feledje, Miskolc, a nyitott kapuk városa visszavárja." * * * Ha vendégségbe hívunk valakit, természetes, hogy valamilyen meglepetéssel szeretnénk emlékezetessé tenni számára a vendégséget. Ez baráti körben különleges ajándékot, mondjuk márkás italt, valamilyen csecse-becsét vagy éppen az alkalomra készített tortát jelent. Erről gondolkodva valami olyasfélén meditáltunk, ami nem egyszerűen hagyományos ajándékozás, hanem a vendég részéről is aktív közreműködést igénylő élményszerzés. Itt jött az ödet, hogy minden vendég a hosszú hétvége időtartamára kapjon egy fényképezőképet — azzal a nem kis kéréssel —, hogy kedve szerint örökítse