Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Fedor Vilmos-Rózsa Edit: Miskolc idegenforgalmi értékei és vonzereje „új" bemutatkozás az országnak

pant időigényes feladat. Az, hogy egy városmarketing program sikerrel vagy kudarccal zárul, már ekkor eldől. Az értékek felkutatása, kiválasztása ugyanis nem más, mint a program megalapozása. Ahhoz azonban, hogy megtaláljuk és kiválasszuk a programunk szempontjából fontos és felhasználható értékeket, bőséges és értékes információra van szükség. Ennek kiapadhatatlan forrását a levéltárakban, múzeumokban találjuk. Ez az idő jórészt olvasással és jegyzeteléssel telik. Az olvasást és jegyzetelést egy idő után aztán felváltották a beszélgetések, melyeket történészekkel, városkutatókkal folytattunk. Legnehezebb talán a város lényegének - vagy a város lelkének — a megértése. Álljon itt néhány kiragadott mondat ennek bizonyítására: — „Miskolc és térsége Európa legrégebben lakott településeinek egyike (Szeleta-kultúra emlékei, Bársonyházi szakócák)." — „A város településszerkezetének kialakulása és első virágkora a törökök elől idemenekült és itt letelepedett görög kereskedő közösségnek köszönhető. Munkálkodásuk eredményeként a város jó hírű kereskedelmi központtá válik, ahol gazdát cserélnek az áruk, és ahol a kereskedésnek köszönhetően élénk társasági élet alakul ki. Jó hírű vendégfogadók várják az ideérkezőket, ahol helyi ételkülönlegességeket szolgálnak fel s hozzá jó borokat adnak. A görögöket a XIX. században zsidó kereskedők váltják fel, akik folytatják és ápolják a kereskedés hagyományát." — „Országos hírűvé válik a miskolci fehér kenyér, a perec, a lacipecsenye és a kocsonya." — A XIX. század első felében itt épül fel az ország első «magyar nyelvu» kőszínháza, ahol a magyar színjátszás legendás alakjai megfordulnak." — A város olyan kiemelkedő személyiségeket adott az országnak, mint: Déryné, Szemere Bertalan, Herman Ottó vagy a Latabár dinasztia. — A XX. század elején a város vezetői úgy gondoltak, hogy kis citadellával, siklóval, szabadtéri színpaddal még látványosabbá teszik a város „hegyét", az Avast, melynek pincéiből ebben az időben mindenfelől muzsikaszó hallatszott. „Itt az Avason tömegek számára készül attrakció, idegenek ezreire számítunk, tízezer néző részére készül férőhely az aréna körül." (Reggeli Hírlap 1934.) A fenti jegyzetekből elénk rajzolódik egy olyan város képe, melynek lakói viszonylagos jómódban éltek, és ahol főszerephez jutott a kereskedés és ezzel összefüggésben a vendéglátás, a vendégfogadás. Tanulságos a kor néhány érdekes személyiségének Miskolcra vonatkozó írását, kijelentését is felidézni: „A legnagyobb jövőjű magyar város." „... a város egy jövő városrendezés után kész és festői paradicsom", „itt szinte fővárosi élet van éjfélig, s még tovább..." (Móricz Zsigmond, Nyugat 1930 december 1.) „Miskolc a városok előretörésének szimbóluma lett." (Mik-