Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Bessenyei József: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának története

Az oktatási struktúrát a kétszakosságra építették, ám a minisztérium — akkor az lévén az uralkodó irányzat - csak egyszakos képzési forma megindítását engedélyezte. Mivel a tárgyi feltételek közül a legszükségesebbek rendelkezésre álltak, és a személyi feltételek biztosíthatóknak látszottak, az egyetemi tanács 1991. december 5-ei ülésén 81/1991. sz. határozatával elfogadta a Bölcsészettudományi Kar alapításáról szóló előterjesztést. Ezután került sor az egyes szakok vezetőinek kiválasztására. A legkiválóbb Miskolcon tevékenykedő tudósok (pl. Kunt Ernő, Hársing László) mellett más egyetemekről és kutatóhelyekről a városba hívott szakemberek (pl. Pokol Béla, Mihály Ottó) dolgozták ki a szakindítási javaslatokat. Az egyetem vezetése gondoskodott a szükségessé váló új oktatási egységek létrehozásáról is. Bár az előkészítő munka során mindig karalapításról esett szó, most, közvedenül a képzés megindulása előtt, bölcs önmérséklettel az intézeti forma mellett született döntés. Láthatóvá vált ugyanis, hogy ami most létrejön, az még nem nevezhető karnak, viszont az intézeti forma lehetőséget nyújt a továbbfejlődésre. Az intézet első tanévének kezdetén az alábbi tanszékek (zárójelben a tanszékvezető neve) kezdték meg az oktató munkát: Magyar Irodalomtudományi Tanszék (Kilián István). Magyar Nyelvtudományi Tanszék (Benedekné Gergely Piroska). Történettudományi és Művelődéstörténeti Tanszék (Faragó Tamás). Filozófiai Tanszék (Hársing László). Szociológiai és Politológiai Tanszék (Pokol Béla). Neveléstudományi Tanszék (Mihály Ottó). Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék (Kunt Ernő). Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék (Klaudy Kinga). Angol Nyelvészeti Tanszék (Korponay Béla). Angol Irodalom Tanszék (Pálffy István). Német Nyelvészeti Tanszék. (Bradean-Ebinger Nelu). Német Irodalom Tanszék. (Kovács József László. Szlavisztikai és Romanisztikai Tanszék (Gárdus János). Ekkor még az Intézet részét alkotta az Idegennyelvi Oktatási Központ (Bártfai István), amely egy későbbi átszervezés során közveden rektori alárendeltségbe került. Az 1992. évi tanévkezdésre összeállt az oktatói gárda is. Összesen 97 főállású, 64 másodállású oktató lépett a munkába, közülük 3 főállású egyetemi tanár, 7 másodállású. A docensek közül 8 főállásban, 24-en másodállásban tevékenykedtek az intézetben. A létszám nagyrészét 43 nyelvtanár adta, továbbá az adjunktusok és tanársegédek. Az oktatók több helyről rekrutálódtak. Egy részük az egyetem más karairól jött, sokan korábban az egyesület oktatói voltak. Mellettük a régió és a főváros sok neves oktatóját sikerült megnyernie az egyetem vezetésének. Lássunk néhány, az intézet karakterét adó jeles tudóst (a már említett tanszékvezetőkön kívül)! A filozófia területéről Fehér M. István, Nyíri János Kristóf, a politológus Schlett István, a szociológus Csepeli György, az irodalomtörténész Kovács Sándor