Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Gyarmati Béla: „Csoda ez a Galéria" kultúrközpont a város szívében

szek, építészek, filmesek. És itt a pátriájuk az időközben univerzummá fejlett egyetem tudós tanárainak, s mostanság (éppen a Miskolci Galéria kezdeményezésére született Szépmesterségek Alapítványnak köszönhetően) már az írók fiatalabb nemzedéke is Miskolcot tekintheti támaszpontjának. Ez a befogadó készség (amit persze nem ártana olykor korlátozni, de erről majd máskor...) szóval ez a készség egyben védettséget is jelent a befogadottak számára. Különben — a szocreál legvadabb tombolása idején! — hogyan jöhetett volna létre Miskolcon a forradalminak számító grafikai műhely? Supka Magdolna - a huszadik miskolci biennale alkalmából — „szippantást ad" a grafikai művek keletkezésének légköréből. „A grafika fejlődésének ezen három-négy nemzedéknyi története [rávilágít] arra a sajátos szerepre, ami ezen ágazat osztályrészéül jutott, azáltal, hogy mind a «szocreal» korszak diktált témakörén, mind pedig az utána ellenáramlatként is fellépő nonfiguralitás mezőnyén kívül állva, megőrizhette a fekete fehérben «gondolkodó vonal» művészeteként a valami-mondás, a rajzi bátorság «intellektualis» magatartását a sokszorosító eljárásokban is. És mivel a hatvanas évek grafikus nemzedéke még zömében plebejusi életformával a háta mögött, személyes élményanyagból, hitelesen és nem ízlésfosztottan építette fel a prózából költőivé nemesített mondanivalóját, így ez a lírai, vagy drámai színezetű, bensőséges tartalmi vonás lett a grafika — hivatalosan is jóváhagyott, propaganda célokra amúgy sem alkalmas — előadói hangneme." ' Valamiképpen így vált a „vas és acél városa" egyben a „grafika Mekkájává" is. „Jelenthet-e valamint manapság ha elmondjuk — írja Supka Magdolna — hogy abban az ifjú gárdában egy századokkal korábbi testületi érzület — a céhbeliség öntudata — is munkálkodott a művészi-mesterség áhítatával párosulna, meg azzal a biztonságérzettel, amit mestereiktől - Barcsay Jenőtől, Kmetty Jánostól, Koffán Károlytól, Konecsni Györgytől, Varga Nándor Lajostól — kaptak útravalóul, hogy véletienül se eshessenek a «szocreal» naturalizmus művi stílusának kelepcéjébe." 2 Most Feledy Gyula érdemeinek méltatása következhetne, ha mindez nem volna ebben az országban és a kisházában annyira nyilvánvaló. A művész e táj szülötte, s ide tért vissza krakkói tanulmányai után. Az ő lengyelországi inspirácijára kezdték szorgalmazni a Miskolcon élő képzőművészek (Seres János, Csabai Kálmán, Lukovszky László és mások, úgyis, mint a Képzőművész Szövetség helyi csoportjának vezetői, illetve tagjai) a Miskolci 1 Supka Magdolna: Emlékezés a grafika négy évtizedére... Országos Grafikai Biennale Miskolc 2000 c. kötet Miskolci Galéria - 13. o. 2 Supka M., i.m. 13. o