Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Mádl Ferenc köztársasági elnök köszöntése az önkormányzatok napján

fejlődésében egészen a kiegyezésig. A kiegyezés kedvező feltételeket teremtett a város iparosodásához, újkori fejlődéséhez. Ennek a társadalmi-gazdasági fejlődésnek eredményeként Miskolc 1907-1909 között megkapta az önálló törvényhatósági jogú városi rangot, azaz kikerülhetett a vármegye nem mindig Miskolc-barát több száz éves gyámkodása alól. Az első világháborút követően a városra óriási terhek zúdultak. Ezek nemcsak a menekült lakosság elhelyezésében és foglalkoztatási gondjainak megoldásában jelentkeztek, hanem az országhatár közelébe került Miskolc mesterségesen létrehozott régiójának elvárásaiban is. Jóllehet a város ezeket a feladatokat a huszadik század húszas, harmincas éveiben megoldotta, a fejlődés gátjává vált azonban a régi közigazgatás. E gond megoldására kezdeményezte a három település: Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba a közigazgatási egyesítést. Az egyesítésre csak a második világháború után került sor. A második világháború utáni időszak újabb változásokat hozott a város életében. A város a kohászat és a gépgyár újjáépítése és bővítése révén a nehézipar egyik haza bázisa lett. Több mint félévszázados küzdelem után 1949-ben megalapították a Nehézipari Műszaki Egyetemet, melynek a nehézipar szakemberigényét kellett biztosítania. A hatvanas, hetvenes években a kor ízlésvilágának megfelelő lakótelepekkel, kereskedelmi és középületekkel gyarapodott Miskolc. Az iparosítási programot kísérő bevándorlás eredményeként a lakosság száma az 1930-as 61.599-ről 1949-re 109.124-re, 1980-ra 213.274-re növekedett. Miskolc a századelő iparos—kereskedő—tisztviselő városból iparvárossá alakult, Nagy-Miskolc minden második lakója újonnan került a városba. A 80as évek végétől keltezett politikai, gazdasági változások hatására felgyorsult a város nagyiparának szétesése, az ott meghonosodott műszaki kultúrának a leépülése. Tekintettel a nehézipar jellegére — a szerkezetváltás tőke és időigényes, az új piacok megszerzése számos korlátba ütközik — az átalakulás hosszú évek óta tartó gyötrődést jelent, aminek fájdalmas tünete az országos méreteket meghaladó munkanélküliség, és az ezzel járó társadalmi-szociális problémák. Ez természetesen hatással van a város demográfiai helyzetére. Másfél évtizede tart a népesség számának csökkenése. 1990 és 2000 között 16.000 fővel csökkent a város lakossága. Fel kellett magunknak tenni a kérdést: milyen perspektíva előtt áll Miskolc? Milyen jövőkép fogalmazható meg a város lakói számára? Hogyan alakul Miskolc társadalma, gazdasága, a város polgárságának szociális, kulturális, egészségügyi helyzete az új évezred kezdetén?