Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Miskolc város ünnepén 2001 májusában

Ez nagy felelősséget és elvárást fogalmaz meg az önkormányzattal, az önkormányzat vezetőivel és mindazokkal szemben, akiknek Miskolc élette­ret, lehetőségeket adott, akiknek, lelki, szellemi, anyagi gyarapodását előse­gítette. Ez a mindenkori felelősség abban áll, hogy a városban elő és dol­gozni akaró polgárok számára meg kell teremteni az emberhez méltó élet feltételeit. Május 1 l-e a hálaadás és az emlékezés napja. Ez az a nap, amikor külö­nös erővel, nagyobb átéléssel tudatosítjuk, hogy összetartozunk, mind akik itt éltek és élnek a Szinva völgyében. A hála nemcsak a szülőt és nagyszülőt illeti meg, hanem a távoli ősöket is. Sohasem feledhetjük, hogy bennünket az előttünk járó nemzedékek emeltek magasra. Azok, akik verejtékes mun­kával építették, formálták ezt a várost, vag} 7 itt álmodtak meg valami szépet és nagyot, az itt élők sorsát akarván jobbítani. Ez a nap tehát arra szolgál, hogy ismét megerősítsük azokat a szálakat, melyek összekötnek a mülttal és hidat jelentenek a jövő felé. Ki tud még az elmúlt századok, évtizedek csendes hőseiről és áldozatai­ról? A hűséges és igaz emlékező szíve újra meg újra elszorul: mennyi ártatlan áldozaton taposott át errefelé is a történelem. Mi tölt hát el mégis reménnyel és bizalommal? Az, hog} 7 az emberek ismét jóhiszeműen, figyelemmel, sőt büszkeséggel fordulnak a jó hagyomá­nyok felé, az érdemes múlt és az álomból lassanként valósággá formálódó jövő értelmes összehangolására törekszenek. Fontosnak tartom, hog} 7 polgáraink őrizzék meg, ha kell, értelmezzék újra a szülői házból hozott és az elődök által felhalmozott, továbbadott emberséges örökséget! Az arányérzéket, a találékonyságot, a szép dolgok szeretetét, az ízléses díszítés örömét, az egymásiránti tiszteletet, s nem utolsósorban a közösség­nek azt a tudatát és együttérzését, amely közös vállalkozásokra egyesít. A közös hétköznapokon és ünnepeken is találja meg ki-ki a maga új világának azt az ősi ízekkel, színekkel gazdag kifejezését, amely a távolról jötteket is magával ragadja, magába olvasztja. Ha jó egy közösség szervezete, vérkeringése: a részecske az egészet is jellemzi. Szülővárosom megújulását, elhelyezkedését a világban egy országos változás részének, tükrözőjének érzem. Nem tagadhatjuk: más lett a világ pátriánkban. De talán ezért is lett mindig szebbé, tisztábbá és áttetszőbbé az a kép, melyet magunkban hordo­zunk róla.

Next

/
Thumbnails
Contents