Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Kobold Tamás: Miskolc város ünnepén 2001 májusában

A XVIII—XIX. században Miskolc több kísérletet tett a diósgyőri koronauradalomtól való elszakadásra, hosszabb-rövidebb időre meg is váltotta magát, de a végleges elszakadásra 1877-ig kellett várakozni. Ekkortól „ténnyé vált, és a város elérte azt, amit előbb századok óta kivívni nem tudott". Az önálló törvényhatósággá válás a XX. század elején valósult meg, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter hathatós támogatása eredményeként, így kapta meg Miskolc utolsó királyi adománylevelét Ferenc József aláírás ával, s lett 1909. január 1-től a felsőmagyarországi régió önálló törvényhatósági joggal felruházott városa. Önálló törvényhatóságként működve lépésről lépésre valósíthatta meg a képviselőtestület a város ipari—kereskedelmi—pénzügyi—szellemi központtá válását. A második világháború évei — még akkor is ha az átvonuló front miatt számottevő személyi veszteségei nem, csak anyagi kárai voltak a városnak — katasztrofálisan hatottak, s átrendezték a város népességi struktúráját. 1944—1945-ben Miskolc lakossága 40%-kal volt kevesebb, mint 1941ben (77.362-ről 43.428 főre csökkent). A háború befejezése után igaz sok ezren tértek vissza, de ha arra gondolunk, hogy az 1949. évi népszámlálás Nagy-Miskolc lakosságát 103.690 főben adta meg, akkor egy olyan nagyváros született, amelynek csaknem minden harmadik lakója volt miskolci. 1950-re kialakul Nagy-Miskolc. Először Diósgyőrrel, Hejőcsabával, Görömböly—Tapolcával egyesül, majd Perecessel, Szirmával, Lillafüred - Hámorral és Bükkszendászlóval. Ez nemcsak akkor, hanem a későbbi évdzedekben is meghatározta a „lokálpatrióta" és a „miskolciság" fogalmak tartalmát. Önmagában is jelezte, hogy nem csupán politikai, hanem mentalitásbeli értelemben is szétesett, elveszítette gyökereit a várostársadalom számos rétege. Az 1947-1949 közötti időszak Miskolcon nemcsak a háborús károk felszámolását és az újjáépítést jelentette, hanem megszülte azt a városrendezési tervet, amely alapján a későbbi lakótelepek (így a városnyi avasi „városrész") létrejöttek. Az ipari nagyváros lakosságfelszívó hatása ekkortól kezdődött és mozzanatai nyomon követhetőek. A város felé áramlás társadalmi és foglalkozásbeli átrétegződést is eredményezett. Az 1980-as évek elején, érte el Miskolc addigi történetének lakossági csúcsát 213.000 főt. A 80-as évek első felétől egyre érezhetőbbé vált, hogy a döntően alapanyag- és félkésztermelő nehézipar szerkezete rugalmatlanná válik, manőverezési képessége szinte megszűnik, s lemerevedik az erre épülő