Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

III. 2000. és 2001. fontosabb rendezvényei, írások Miskolcról - Veres László: Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai

Miskolc és a diósgyőri koronauradalom kapcsolatának évszázadai VERES LÁSZLÓ Miskolc város múltja a feudalizmus időszakában és az újkorban, egészen 1848-ig elválaszthatadan az ún. diósgyőri koronauradalom történetétől. Miskolc város fejlődésének kutatása során az elmúlt évtizedekben és években mind többször jelentette a megoldást a diósgyőri koronauradalom beható tanulmányozása. A város XX. századi fejlődésének, nagyipari centrummá válásának alapját és motiváló tényezőjét többek között a diósgyőri koronauradalom és Miskolc kapcsolatában fedezhetjük fel. A diósgyőri koronauradalom Borsod vármegye középső részén, a Sajó folyótól nyugatra és délnyugatra helyezkedett el többek között a cserépi uradalom, az egri papnevelő intézet, az egri káptalan, a tapolcai apátság és különböző várak (Eger, Dédes, Szarvaskő) birtokai közé ékelődve. Története messzi századokra vezethető vissza. A XIV-XV. században különösen arról volt ismert, hogy uralkodói jegyajándékul szolgált, s a királynők voltak a birtokosai. A diósgyőri uradalom Észak-Magyarország egyik legtekintélyesebb uradalma maradt egészen a XVI. század végéig és a korszak kiváló kutatójának, Gyulai Évának a megállapítása szerint „A birtokok Bükk környéki koncentrációja hangsúlyozza a vár és Miskolc centrális szerepét. A XV. század második felében - a főként Mátyás birtokpolitikájának eredményeképpen — kibővített uradalomból a középkor és az újkor fordulójára kisebb, de a várból, mint birtokközpontból jobban irányítható, a vidék természet- és gazdaságföldrajzában is összefüggő birtokegyüttes lett." A nagy kiterjedésű dominiumot 1514. óta nevezték koronajószágnak, amikor is a 2. és a 3. törvénycikkekben a mindenkori uralkodó kizárólagos tulajdonává nyilvánították és elidegeníthetetlenítették. Az uradalmi javak 1563-ból származó összeírása az első ismert forrásunk, amely alapján hozzávetőleges képet kaphatunk a királyi birtok nagyságáról. Ekkor az uradalom Diósgyőr, Miskolc, Muhi, Mezőkövesd és Mezőkeresztes mezővárosokat, Kápolna, Radistyán, Bábony, Parasznya, Csaba (részbirtok) Kisgyőr, Petri és Varbó jobbágy falvakat foglalta magába. Az uradalom majdnem 800 egészteleknyi állománnyal és közel háromszáz zsellér háztartással rendelkezett.