Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Dobrossy István: Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón (Történelmi áttekintés)

mázzák. Hasonlóan fontos gondolatot vetettek papírra (és térképre) a folyóvizek szabályozásáról. „A Szinva jelenlegi medre tágas és elég gyors lefolyást biztosít a nagyobb vizeknek is." Tehát a meder kanyarulatainak levágását, kövezett fenék-csatornát, s a malmok, malomárkok megszüntetését tartják fontosnak. A Szinvának, mint „élő-víz"-nek a befedése fel sem vetődik, szemben a Pecével, amelynek két ágát (Fábián—Fazekas—Palóczy—Régiposta— Király u. és Kishunyad—Major—Palóczy—Rozmaring u.) egy-egy kilométeres csatornában vezetnék a Szinvába, s a város északi részét átszabó ágait, ill. medreit így be lehetne tömni, mint ahogyan az a terv elkészültét követően hat-hét évtizeddel később, az 1960—1970-es években megvalósult. Miskolc a XIX. század végén temető-gondokkal (is) küzdött. A temetők jelentős részét már vagy körbeépítette, vagy megközelítette a város. (Az Avassal kapcsolatos későbbi nagy tervek komolyan vetették fel az avasi református temető megszüntetését is.) A tervezők a következőképpen gondolkodtak: „Városunk terjeszkedési iránya határozottan kétfelé konstatálható: ti. a Sajó völgye felé, keleti irányban, és Csaba felé, délkeleti irányban, úgy hogy egy-két évtized múlva a város középtengelye már körülbelül a Szentpéteri-kapu, Kazinczy-utcza és Szemere-utczákon át képzelt vonalban fog feküdni. Tekintve ezt a körülményt, továbbá azt, hogy a létesítendő közúti vasút a Szelesen át a Kazinczy utczába fog bekanyarodni; s innen nagyon kevés költséggel fog lehetni egy szárnyvágányt a Szentpéteri-kapu felé vezetni. Legalkalmasabb hely gyanánt vagy a Szentpéteri út jobb oldalán fekvő területet, vagy az Akasztó-bérczet ugyanezen út baloldalán kell kijelölnünk, azt hogy a kettő közül melyik alkalmasabb, próbaásások útján lehetne főleg eldönteni..." Valamivel több, mint hat évtized múlva itt jelölték ki a mai köztemetőt. A villamos helyett (amely a Szentpéteri kaput összekötötte volna Hejőcsabával, tehát az észak—déli főúton átszelte volna a várost) napjainkban buszok bonyolítják le a forgalmat, mint ahogy a közlekedésben felváltották a buszok a Szemere u— Hejőcsaba közötti villamosszárnyvonalat is. Az Adler—Lippay terv még két nagyívű gondolatot vetett fel. Egyik a személy, ill. rendező-pályaudvar és a Gömöri pályaudvar összekapcsolása felüljáróval, de ezt a nagy költségek miatt „céltalan"-nak tartották. (Azóta a Bajcsy-Zsilinszky E. úti felüljáró és a Gömöri felüljáró is megépült.) A másik gondolat a Városház térnek és a Széchenyi utcának egy körgyűrűvel való övezése. (A körgyűrű és a város más részén, így a déli tehermentesítő nyomvonalán (is) körgyűrűk, ill. közlekedési csomópontok kialakítása elképzelés és álom maradt!) Az elkészült városrendezési tervről a miskolci képviselőtestület szakvéleményt kért a Magyar Mérnök és Építész Egylettől. Az Egylet Lechner La-