Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

II. Miskolc esemény- és hírtár (Válogatás a helyi- és országos sajtóból)

„A fővárosban is szép számban hirdették plakátok a Miskolci Nyár rendezvénysorozatának egyik idei érdekességét, az augusztus első napjaira időzített Don Giovannielőadást, vagy ahogy a bennfentesek emlegették: a Mozart-lézershow-t. A hírnek volt valódi szenzációértéke is: a rendező személye, a különleges helyszín és a fiatal, illetve nemzetközi szereposztás. Kovalik Balázs eddigi, üstökösszerű hazai rendezői pályafutása sokak számára azért is dtokzatos, mert a repertoár-szériában csak a nagy sikerű turandot-rendezését láthatta a budapesti közönség. A fiatal művész másik szenzációt keltő munkája, Ligeti György Le grand macabre című operájának budapesti bemutatója volt két esztendővel ezelőtt a Thália Színházban. Ezt követte a tavalyi Britten-felújítás, a Peter Grimes, sok vitát kavarva a mű újszerű színpadra állításával. Ma már minden Kovalik-rendezés felkelti a telt házhoz szükséges szakmai és közönségérdeklődést. A nyári Don Giovannielőadás helyszínén, a diósgyőri vár hatalmas romépületében az elmúlt évek során többször próbálkoztak szabadtéri, színjátékszerű rendezvények megvalósításával. (Johanna a máglyán, Noé bárkája stb.) Az új elképzelés: legyen a vár egésze a díszlet, a közönség pedig az eseményeket kívülről, az egykori vizesárok túlsó oldaláról nézheti. A felvonóhíd, a várárok, a rámpák és kapuk, a hatalmas torony nem háttere, hanem szereplője az előadásnak. A színlap építészként Lichtenstein Pál nevét tünteti föl, de legalább annyi szerepe lehetett a műszaki vezetőnek, Pindur Istvánnak is, aki a Miskolci Nemzeti Színház technikusai és begyakorlott stábja segítségével összekapcsolta, a színészek számára elérhetővé tette a különböző, egymástól távol lévő helyszíneket, s úgy irányította a világosítókat, hogy a nézők minden helyszínt izgalmasnak és karakteresen megvilágítva láthassanak. A mikroportos megoldás révén az egymástól távoli szereplők dialógusának intimitása is érzékelhető volt. A hangmesternek, Csonka Richárdnak köszönhetően kiegyenlítetten szólt a színpadi ének és a Kesselyák Gergely vezényelte Reményi Ede Szimfonikus Zenekar is. Az előadás csúcspontját jelentő, második finálé előtti Donna Anna-áriában a vártorony csúcsán éneklő Bazsinka Zsuzsa énekesnő hangja