Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

II. Miskolc esemény- és hírtár (Válogatás a helyi- és országos sajtóból)

Muníciót ahhoz, hogy csaknem az ismeretlenségből kitűnve egy kis állam vezetője is maga mögé utasíthasson már ismert nyugati politikusokat. Nem is szólva saját, persze nem szabadon választott, hanem reánk erőltetett elődeiről, akiknek inkább nevét se jegyezze fel a krónika. A keled bilincsek szétverése, hogy értsük, a Varsói Szerződés és a KGST béklyóiból való szabadulás, ezzel együtt nyugati kapcsolataink megteremtése nem csupán kollektív, társas érdem, nem csupán 1956 és a magyar nép óriási eredménye, hanem Antall József személyes érdeme is. Még a mai napig is szinte halljuk az egy-egy világpolitikai döntést megelőző vészterhes csendet, s utána a megváltó szót: „da", „yes", „oui". Ezekhez az „igen"-eknek a kimondatásához olyan személyes tekintélyre volt szükség, amellyel tíz évvel ezelőtt és ma is kevesen bírtak és bírnak. Nem hagyjuk a magyar jobbközéptől, s ezen belül a Magyar Demokrata Fórumtól elvitatni azt, hogy az Északatlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a mi magunk, s kiemelkedően Antall József tevékenységével lett eldöntött tény. S nem hagyjuk első miniszterelnökünktől elvitatni azt a többletet, amit ő a saját személyiségével, a régi nyugati demokráciákban is feltétlen tiszteletet parancsoló módon, mindehhez hozzátett. Az 1990-es választási győzelem kovácsa így lett európai államférfi. Olyan akiket, kortársai nem csak ismerősüknek, de példaképüknek is tekintenek. Erre vallanak az 1990-es kormányprogram parlamenti mondatai: „Ebben a szellemben, egy megszülető modern magyar parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában kérem erre a kormány többségét, és kérem erre az ellenzéket, amelynek felelőssége éppen olyan mint a kormányzaté — van kormány és van ellenzéki felelősség-, és úgy gondolom, hogy ez az Országgyűlés e rövid néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy működőképes, kormányzó pártokat és ellenzéket befogadtatni képes parlament, amelyik képes lesz a magyar jövő alapjait közösen lerakni." Mi, mai utódok, ne legyünk Bourbonok: tanuljunk inkább a történelemtől és annak nagy tanárától, Antall Józseftől, és semmit se felejtsünk. Őrizzük meg Antall József politikai tanácsait, s