Miskolc az ezredfordulón (Miskolc, 2002)

I. A mai városépítészet és a város jövőképe - Bekes Dezső: „Civilek" Miskolc jövőjéről

Sportolni, játszani, étkezni, mozizni is lehet bennük, és igen alkalmasak arra, hogy elhitessék velünk: már mi is a fogyasztói társadalom édes gyermekei vagyunk. No és olyan jó módúak, hogy ha akarnánk, mind megvehetnénk a pultokon halmozódó árut, s csak rajtunk áll, hogy a karácsonyi halászlébe pontyot vagy kardhalat és homárt rakunk. Rafinált, a gazdagabb országokban már régen kigyakorolt kereskedői módszerekkel találkozunk. Nem is érdemes berzenkedni e mesterfogások ellen, noha jól tudjuk, hogy a lakosság többségének életszínvonalával nem arányos még ez a pompa, fény, gazdagság. Csak egy viszonylag szűk réteg képes görög vagy kínai fogásokból összeállított ebéddel kiegészíteni a hét végi vásárlást. Jó lenne, ha nem kellene attól tartanunk, hogy Miskolc hagyományos üzlet negyede, a Széchenyi út kis üzletei előbb-utóbb beadják a kulcsot. A sétáló utca ugyanis üzletek, szép kirakatok nélkül elképzelhetetlen. Ide kapcsolható a VA TI egyik szakemberének a megjegyzése: „Miskolc főutcájáról ordít a szegénység". Akkor hogy ordítana, ha a szóban forgó kis üzletek is eltűnnének és átadnák a helyüket a most még kapualjakban, belső udvarokban meghúzódó bálás ruhát vagy honkongi bóvlit árusító üzleteknek? így tehát megszívlelendők azok a lakossági javaslatok, hogy ha kell, akár a bérleti díj csökkentésével, adókedvezménnyel is meg kell védeni a kis boltokat az óriás-konkurensektől. Hosszútávon a városnak is megtérül a pozitív diszkrimináció, ha másként nem, úgy hogy nem romlik tovább az utcakép. Kevés olyan fejezete van a város hosszú távú fejlesztését szolgáló tervkoncepciónak, melyben oly tökéletes lenne az összhang a szakemberek és a civil-szféra képviselői között, mint az idegenforgalom. Ezek is, azok is, egybehangzóan vallják, hogy Miskolc gazdasági életének fellendítése döntően azon múlik, sikerül-e az eddigieknél jobban kihasználni, kivételesen gazdag természeti környezetét, s a régió egyik idegenforgalmi központjává válhat-e városunk. Fontos megállapítás: csak akkor vehető figyelembe jelentős bevételi forrásként a túrizmus, ha a szezonalitástól függetlenül, egész évben jövedelmet és foglalkoztatást biztosít. Ma még vállalkozók és tőke után kiállt városunk idegenforgalma, ám a befektetéseknek maga Miskolc ágyazhat meg egy jól átfontolt fejlesztési, település-szerkezeti koncepcióval, tervvel. A közvélemény-kutatás is azt bizonyítja, hogy ödetekben nincs hiány, a megvalósítás azonban gyakran késedelmet szenved. Miskolc legnagyobb idegenforgalmi vonzereje kétségkívül a tapolcai barlangfürdő. Jó lenne ismét megnyitni szomszédságában a tavi-fürdőt is, no meg a bungallow-nak becézett, nádtetős éttermet, mely tűzvész áldozata lett, sok évvel ezelőtt. A miskolciak azóta is nosztalgiával gondolnak rá, és úgy vélik hogy tetszene ez a sajátos hangulatú vendéglátóhely a külföldieknek is. További idegenforgalmi létesítmények, sportpályák, éttermek, motelek léte-