Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Egy öreg sütő tekenyő 75 dénár Apró tekenyő érdeme szerint Süvegesek Egy szép dupla öreg süveg 1 forint 25 dénár Egy szép köz süveget 60 dénár Alább való süveget 30 dénár Annál is alább valót, gyermeknek valót 15 dénár (Zemplén megye Levéltára, Közgyűlési iratok, Loc. 98. No. 279.) 28. WESSELÉNYI NÁDOR PARANCSA ZEMPLÉN VÁRMEGYÉHEZ 200 LOVAS FELFOGADÁSÁRA, ÉS SZENDRŐ VÁRÁBA KÜLDÉSÉRE Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Uraim. Üdvözletem és szolgálataim készségesen ajánlom. Naponként bűneinkért Szent Istenünk ostorozó haragját, csapását nemzetünk ezennel utolsó veszedelmével óránként érzi és sok számtalan magyar keresztény vér ontásával sem gondolván ránk mért szerencsétlenség, mely mostoha szemét mutatta s tapasztalva, hogy ez napok alatt Szendrei Magyar, Német keresztény vérek kiontásával, s rabságra vitetésével felette savanyúan érezhetjük, mely terjedhetendő tovább való gonosz, ha hamar meg nem orvosoljuk, félő, ne csak az megtörtént esteken búsuljunk, de magunk fején fájdalommal ne érezzük. Minek előtte azért hamarjában derekas gondoskodás tészen ő Felsége annak az egész Földnek és Szendrőnek (az kiben minden higyje szívesen munkálkodunk) javallanánk mi igen, sőt ugyan kérjük, s tisztünk szerint intjük is Kegyelmeteket, hogy Kegyelmetek az mostani utolsó Országunk Gyűlésében írott Articulus szerint újonnan fogadandó lovasokban bárcsak kétszázat, most hamarjában egyibe szerezvén jó felszereléssel küldené mindgyán be Szendrőbe. Mi sem múlatjuk el azonban amint lehet, mennél hamarább innét segítségre menni, hogy így kegyelmetek holmi kikapdosó, aprólékos lovas martalócoktól, ha nem egyébtől, honjában, hazájában csendesebben nyughassék. Addig (amint íránk) míg jobb gondoskodás nem tétethetik kegyelmetek biztonsága és megmaradása felől. Pozsony, 1659. december 30. Wesselényi gróf. (Zemplén megye Levéltára, Hist. Tom. XIII. Fase. 182. No. 31.)