Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

Mezőzombori malom, amely kenőanyag hiányában csak korlátozottan dolgozik, 7 munkást foglalkoztat. Mezőzombori olajütő. Üzemképes állapotban van, de villanyáram hiányában nem működik, általában 3-4 munkást foglalkoztat. Tiszalúci gőzmalom. Nem üzemképes. Tulajdonosa Simái testvérek. Hernádkaki szikvízkészítő üzem. Tulajdonosa Klecskó István. Szénsav hiányában nem működik. Legyesbényei olajütő és daráló üzem. Villanyáram hiányában nem működik. Üzem alatt két munkást foglalkoztatott. Bekecsi daráló. Villanyáram hiányában nem működik. Monokon 4 olajütő üzemben van, tulajdonosai nem menekültek el. Hernádnémeti műmalom. Jó állapotban van, üzemképes. 7 munkást foglalkoztat. Az orosz katonai parancsnokság felügyeletében van. A szerencsi járás területén egy ipartestület működik, a kézműves iparosok helyzete nagyon súlyos, mert beszerzési anyagforrásokkal nem rendelkeznek. Az átvonuló katonai alakulatok, hadikórházak az iparosokat közmunkára megszakítás nélkül igénybe veszik. Jó volna, ha a minisztérium megkeresné a megszálló katonai parancsnokságot, hogy a robot, ill. a közmunkákat csökkentené. (Zemplén megye Levéltára, Szerencsi főszolgabíró ir. 36111945.) 96. ZEMPLÉN MEGYEI PARASZTSZÖVETSÉG NAGYGYŰLÉSE SÁROSPATAKON 1945. AUGUSZTUS HÓ 20-ÁN Szeretett Paraszt Testvéreink! A már épülő romok közül előttetek talán új, de régi hang, régi kiáltás száll felétek, melyet a múltban a reakciós uraink elfojtottak bennünk. A Magyar Parasztszövetség karjai nyúlnak értetek, édesanyai karként azokért, akik áldozatai lettek e bűnös politikának. Azokért, akiknek a kasza, eke mellett könny csillog a szemetekben, s lelketek mélyén a fájdalom - fiaitokért, férjeitekért, apátokért, testvéreitekért - talán mélyebb barázdát hasít mint saját ekétek. Ez a szomorú, kemény tanítás azért volt, mert széthúzva, bomlott fővel, közömbös lélekkel engedtük magunkat leigázni egy beteges elméjű kór önző, uralomra törő, vezető úri rétegnek.