Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

adnak, mostantól kezdve mindig rendeltünk 15 pénzt, az kinek pedig enni nem adnak, 24 pénzt. 2. Az kötözőnek rendeltünk egy napi munkájáért, az kinek enni adnak, 9 pénzt, az kinek pedig enni nem adnak, 15 pénzt, de azt is hozzáadván, hogy dél ebédet az hegyre dézsában főzeléket ki ne vigyenek sem nyitóknak, sem metszőknek, sem kapásnak, sem homlítónak, egyszóval semminemű Munkásnak ételt vinni senki ne merészeljen, hanem reggel ki-ki adjon hagymát, kenyeret, sajtot, az kitol mi lehet Freutstökomre és ebédre, vacsorára pedig érdemek szerint főzessenek az munkásoknak. 3. Az venyige hányóknak, karószedőknek, kőhányóknak, az kinek enni adnak, 6 pénzt, az kinek enni nem adnak, 12 pénzt. 4. Mivel pedig jól látjuk, hogy kiváltképpen az felső Szabad Királyi Városokban lakozó fő emberek és minden szőlőjétől távol lakozó Nemes és közrendeknek szőlő vincellérjei vesztegették és vesztegetik is naponként az mi eleinktől és mi tőlünk is kiadott jó rendeléseket, az kik Ur oknak s minekünk is nagy kárunkkal, maguknak pedig nagy hasznával az szólőmunkásoknak szokott bérit évente feljebbfeljebb verik és öregbítik, el akarván ezért minden szabados rendetlenséget kerülni, azoknak is szintén, mint magunknak oly rendszabást is bizonyos büntetés terhe alatt való bírságot szabtunk és rendeltünk. 5. Az mi az szakmányosokat illeti, azok is az felöl elrendelt bérnél többet ne adjanak az napszámosoknak. Az ki pedig ezen mi rendelésünket és végezésünket, akár mely helyben lakók közül megsértené, akár Nemes, akár Nemtelen, akár Vincellér, akár ottlakos, akár vidéki ember, annak az városnak és falunak bírája annyiszor amennyiszer 12 forinttal engedelem nélkül megbüntethessék. Hogyha pedig akár mely városnak és falunak bírái figyelmen kívül hagynák, vehessenek rajtuk 12 forintot. Mely pénznek felét az Ónodi vitézeknek fordítsák segítségekre, felét ismét az megmondott városokban és falukban lévő templomoknak építésére. ... A szólőmívelés rendtartásának pontjai ilyen rendben szedve: 1. Valaki lictor vermet akar ásatni, 11 arasztul egy forintot adjon, tíz arasztul 84 dénár, 9 arasztul 75 dénár, akár pincében ásasson földet, ez szerént fizessen. Mivel az lator Vincellérek a régi jó szokást elhagyták, most magok hasznáért többnyire 9 arasznyira ásatnak, és az Uroknak nagy kárára 1 forintot vesznek, így ha olcsóbban valakinek ásatnak, beírják annyinak. Tarcali és tokaji hegyen 11 arasztul