Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

tanácsoknak, működésükkel örökös hálára kötelezték az önálló új Magyarország felszabadult népét. A Népköztársaság kormánya ezúttal is számít a vidéki nemzeti tanácsok és néptanácsok hathatós támogatására. De további működésüknél figyelembe kell venni azt, hogy a viszonyok normálissá váltak és így a kivételes állapotokra való berendezkedés szüksége és indoka most már megszűnt. Különösen tekintetbe kell venni a Magyar Nemzeti Tanács néphatározatának V-ik cikkét, amely szerint az említett néphatározattal nem ellenkező törvényes rendelkezések hatályban maradnak. Ebből okszerűleg az következik, hogy azt a hatáskört, amelyet hatályban lévő törvényeink a közigazgatási hatóságokra ruháztak, csakis ezek a hatóságok gyakorolhatják. Ez szolgál zsinórmértékül a vidéki nemzeti tanácsok és a néptanácsok számára és amelyeknek üdvös működésére tág teret nyújt az, hogy a főispáni teendőkkel ellátott kormánybiztost és a közigazgatási hatóságokat, mint véleményező, mint tanácsadó szervek támogatják. És közérdekű igen fontos szerepet tölthetnek be a közélet minden megnyilatkozásának éber ellenőrzésével is. Ha akár a kormánybiztossal, akár a központi kormányhatóságokkal közlik úgy általánosságban, mint konkrét esetekben felmerülő észrevételeiket, kifogásaikat vagy panaszaikat, azok mindenkor különös figyelembe fognak részesülni, mert a Népköztársaság kormánya rendkívül nagy súlyt helyez a nemzeti tanácsok és néptanácsok útján megnyilvánuló népvéleményre. Bízva a nemzeti tanácsok fegyelmezettségében, törvénytiszteletében és ismerve az országos érdekek iránt való kipróbált érzéküket, arra kérem a nemzeti tanácsokat és néptanácsokat, hogy működésüket a törvények által megállapított keretekben folytassák és kapcsoljanak ki működésük köréből mindent, ami hatósági jogkörbe vág. Sátoraljaújhely, 1918. december 10. Búza, kormánybiztos (Zemplén megye Levéltára, Saújhely főszolgabíró ir. 6932/1918.)