Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

sen állítsa maga mentségére. Mentő tanú meghallgattasson az előző módon és formában ... (Zemplén megye Levéltára, Közgyűlési jegyzőkönyv. No. 6. 436-438. o.) 19. BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM OLTALOMLEVELE TARCAL VÁROS LAKÓI SZÁMÁRA 1624-BEN Gábor, Isten kegyelméből a római szent birodalomnak és Erdélynek fejedelme, Magyarország kapcsolt részeinek ura stb. ... Zemplén vármegyében Tarcal városbeli híveinek könyörgésekre kegyelmes tekintetünk lévén, és ez okon őket mind személyekben s mind marháj okban fejedelmi protectionk alá vévén hozzájok ilyen kegyelmességünket mutattuk. Látván s tudván ezt magunk is ország útjában lakván éjjel nappal az úton alá s fel járók s posták miatt ezeddiglen marháj okban igen megfogyatkoztatnak lenni őket, és hogy személyekben szüntelen megbántódnak. Elannyira, hogy szőlőmíveletekre is, melyből életeket táplálná el nem érkezhetnének, mely mivel kincstárunknak is nagy fogyatkozására vagyon, kegyelmesen meg akarjuk őket kíméleni. Úgy hogy senkinek az magunk tulajdon Udvari vagy Úri vagy fő rendben való embereink, szolgáink és postáink kívül, kiket országos dolgainkban újabban költ szabad menettel szoktunk küldözni, kedvek s akaratjuk ellen erőltetésből ne gazdálkodjanak. Se posta ló, marha és szekér s egyéb adással ne tartozzanak ők senkinek az mi hírünk s akaratunk nélkül. Sereggel, zászlóssal reájok se szálljanak. Hagyjuk azért, szigorúan parancsoljuk is minden felül címzett rendbeli vitézinknek és alattvaló híveinknek. Senki ennek utána az felül meg írt Tarczali Bírót, Polgárokat és ott Lakosokat ez mi kegyelmes meghagyásunk ellen, fő Udvari Szolgáink és Postáink kívül, kiknél minden utóknak megírására újabb újabb levelünk lészen, Posta Ló Szekér Marha adásra és egyéb gazdálkodásra akaratjuk ellen erőltetni kényszeríteni ne merészeljen. Seregeink is pedig Zászlóstul rajok hírünk, akaratunk nélkül ne szálljanak. És őket se személyekben nem bántsa senki, se marhájokban meg ne károsítsa. Posta lovakat és pedig szekereket és marhájokat az kiknek adnak régi szokás szerint feljebb vinni ne merészeljetek, mert ha ki gonosz cselekedetekért Udvarunkba hozatik, kemény büntetésünket kezdi