Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

zsákmányolva megsemmisítettek. Ezzel egyidejűleg vitéz seregeink a bukovinai és kárpáti harcokban folytonos győzelmek közt 41.000 foglyot, 2 tábornokot, 9 ágyút és más hadi szereket zsákmányolva győzelmeket arattak... Kérem a vármegye irányítóit, vármegyénk közönségét, hogy tartsuk fenn egymás között az egyetértést, mely álljon a bajokban való kölcsönös támogatásban, megfelelő intézkedésekben, támogassuk vitéz hadseregeinket, gondoskodjunk sebesülteink jó ellátásáról, ápolásáról s kövessünk el mindent a szegényebb sorsú polgártársaink nélkülözéseknek kitett családaiknak segítésében. Takarékoskodjunk főként a liszt és kenyérrel. A községek adminisztrációjára háramlik nagy feladat, mert a nép élelmezési szükségletének gondja az övé. Ma még a búza és gabona-liszt nincs lefoglalva, ennek dacára már ma is érezhető, hogy némely községben szűkölködés van. A baj abban van, hogy a maximális árak mellett akinek feleslege van, az eladástól tartózkodik, így álutakon kisebb készletek nagyobb árakon juthatnak egyes élelmes üzletemberek kezébe, ami a drágaságot fokozza. A malmok maximális árakban beszerzéseket nem tehetnek, dolgozni nem tudnak, ezért nincs liszt... Tavasszal nagy járványokra kell felkészülve lennünk. A typhus járvány a felső járásokban különösen a szinnai járásban már erősen fellépett, orvosokban, gyógyszerészekben hiány van. Nagy feladat vár a lelkészre, tanítóra, jegyzőre, hogy jó példával tanítsák, figyelmeztessék a népet a tisztaságra, mértékletes életre. A fertőző betegek elkülönítéséről, ápolásáról gondoskodjanak... Nagy fontosságú feladat a tavaszi vetések biztosítása... Tegyünk meg mindent, hogy szeretett vármegyénk a hadiállapot folytán bekövetkezett legnehezebb helyzete mellett is megállhassa helyét. A június 22-ei bizottsági ülésen a főispán így emlékezett meg a gorlicei győzelemről: Vármegyénk közönsége a világháború kezdete óta, négy felső járása pedig különösen a kétszeri orosz megszállás időtartalma alatt sokat szenvedett. Nincs vármegye az országban, amely ennyit szenvedett volna, mint Zemplén. Valóságos megváltásként jött a gorlicei nagy nap - május 2-a — és az ország megszállott északi része fellélegzett az orosz kitakarodás után. Öröm, hogy Przemysl visszavételénél az 5-ös honvéd huszárok, Lembergnél 34-es és 65-ös gyalogosok között voltak a mi fiaink, a vármegye szülöttei is. Szerencsés kiválasz-