Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

dályozza. Félelemre és menekülésre nincs ok, azért felkérem a vármegye közönségét, hogy a terjesztett álhíreknek semmi hitelt adva, bízva hadvezetőségünk intézkedéseiben és hadseregünk vitézségében, nyugodtan várjuk be az események lefolyását. Hazafiúi kötelességünket akkor teljesítjük legjobban, ha mindnyájan helyünkön maradva helyt állunk. Vármegyénk területén a kolera-járvány is fellépett, bár az ellene való védekezés a jelenlegi viszonyok között nehéz, mégis örömmel jelentem, hogy a lakosság körében eddig egy eset sem fordult elő. Felkérem, a vármegye közönségét és papságunkat, hogy a népet és hozzátartozóikat a járvány elleni védekezésre kioktatni szíveskedjenek. Jelentem, hogy a felvidéken az élelmi szükségletre a szükséges intézkedések megtörténtek, s a négy felső járásban a kormány élelmiszerekről gondoskodott. (Zemplén megye Levéltára, Törvényhatósági Bir. jkv. 1914. 854-855.) 58. CSERÉPI ANDRÁSNÉ CSELÉD PANASZA MUNKAADÓJA ELLEN Tisztelt Cséri Úr! Tudatom Uraságoddal, hogy eljárásáról panaszt tettem. Főzőnek mentem házához, hogy magamnak pénzt szerezzek, lakbér, ruhára és egyebekre. Főzőnői teendők végzését vállaltam s ahelyett házánál minden cselédi munkát végeztetett velem. Én rendes körülmények közt jöttem el házától, mert nem felelt meg a szerződésnek. Ennélfogva könyvem és ruhám visszatartania nem volt szabad. Felesleges itt most bővebben írni, mert úgy is meg lesz állapítva a nekem okozott anyagi kár. Egy főzőnőnek most nagy keresete van, de nekem könyv nélkül nem lehet keresetbe lépni. Felszólítom, a könyvem és ruhám küldje be Újhelybe alkalmilag a Nyúl Vendéglőbe, ottan majd átveszem. Ezt azért teszem, mert igen kívánatos, hogy jó állásban, szép keresethez jussak és hogyha elküldi tárgyaimat, enyhítve legyen vakmerő eljárása. Elég keserűséget és sok kárt okozott nekem, mert más jó helyzetbe mehettem volna már. Sátoraljaújhely, 1914. október 15. Cserépi Andrásné főzőnő