Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

a temetés Bécsben, július 3-án délután 4 órakor megy végbe, a gyászistentisztelet pedig Bécsben és Budapesten egyidejűleg július 4-én, azaz ma délelőtt 11 órakor tartatik meg, s hogy küldöttségek térszűke miatt alig találhatnának elhelyezést... A vármegye alispánjával egyetértésben azonnal megtörtént az intézkedés, hogy a vármegye területén zajos mulatságok mellőztessenek, s a szeretett apostoli Királyt, a Fenséges Uralkodó Házat s a velük jó és balsorsban, szívből, lélekből osztozó, hűséges magyar nemzetet is ért mélységes gyászban vármegyénk közönsége külsőleg is fejezze ki őszinte érzelmeit, s különösen a felekezetek lelkészei felkérettek, hogy a mai napon délelőtt 11 órakor a Bécsben és Budapesten tartandó gyászistentiszteletekkel egyidejűleg tartanak gyásztiszteletet. Amint értesültem az egyházi főhatóságok részéről, megfelelő intézkedések történtek. Felkérem a tekintetes közgyűlést, hogy az ezen rendkívüli közgyűlésünk napirendjére tűzött tárgyak intézését felfüggesztve fejezzük ki a szíveinkből fájdalmasan kitörő részvét érzelmeit... Elfogultnak és gyengének érzem magamat, hogy a bekövetkezett, minden nemesen gondolkozni képes ember érzelmeit felháborító, gyalázatos merénylet által előidézett gyászeset felett érzett érzelmeinket méltó szavakban elkesereghessem, s O Felsége áldott jó apostoli öreg Királyunk szívét s a Fenséges Uralkodó Házat ért végzetes csapás sújtó fájdalmaiban az alattvalói hűség igaz melegségével, meghatottságával érzett részvételünknek kifejezésére megfelelő szavakat találjak. A Felséges Urunkat s Uralkodó Házat a kettős birodalmat balsors által régen tépett Magyar Nemzetünket ért mérhetlen veszteség horderejét ma belátni, következményeiben megítélni nem is lehetséges. A magánéletben, minden tetteiben a szív emberének, határozott jellemnek bizonyult, legszebb reményekre jogosító trónörökösi megnyilvánulásaiban okosnak, bölcsességgel megáldottnak ígérkező királyfi, a hatalmas hadszervező, hadvezető képességgel megáldott férfiú elvesztése által tátongó űr maradt reánk. A példás életű, szerető férjnek és atyának, a legboldogabb családi élet oszlopának ily végzetszerű kidőlte megrendítő, a szerető hitvesnek és anyának áldozatul este az árván hagyott gyermekek pótolhatatlan vesztesége összeszorítja szíveinket, átokra és bosszúállásra nyílnak ajkaink a gyalázatos bűntény elkövetők ezeknek felbujtói ellen.