Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

először, ha másodszor mívelik tőből kimetszik a nyelvét. Harmadszor penig ha azon vétekbe találtatik, mint Isten káromló megégettetik. ... Az tűztől minden ember felette igen őrizkedjék, és úgy vigyázzon, hogy házától tűz ne támadjon, mert valakitől tűz támad, ha másnak nem árt, hanem csak ő maga szenvedi kárát, 12 forinttal büntetik meg. Ha penig az tűz miatt más emberek is kárt vallanának, ő magát is a tűzben belevetik. Ha penig ez féle dologba mikoron tűz támadna, az bíró az tizedeseknek parancsolna, és az ő rendek szerint ott vigyázzanak és éjjel őrizzenek, ha el nem járna benne, azon is 12 forint vészen. Házánál minden embernek lámpása légyen, és gyertyát házából udvarára, pincéjébe és istállóba ne vigyen. Akit lámpás nélkül találnak, avagy udvarában tűz találtatik, 1 forinttal büntettetik meg. ... Leánykérőknek tisztek és hivataljok. Ez városban vágynak bizonyos Leánykérők, kiket az becsületes Tanács rendelt, az kiknek házasságra való szándékok és igyekezetek vagyon Isten szerint ezeket keressék meg, és ezek jó módjával Isten szerint véghez viszik minden tisztességes dolgait. Az ki efféle dologban egyenlíti és méltóztatja magát, az Leánykérőknek eleven díján marad, tudniillik Húsz Magyar Forinton. Mikor az leánykérő leányt avagy asszonyi állatot haza kér, mivel hogy az is ő tiszti, tartozik az Leánykérő az Prédikátorhoz felmenni és meghirdettetni. Az Leánykérők penig tisztek szerint reá vigyázzanak, kiket szereznek össze, mert az Bíró az Tanáccsal egyetemben illendő büntetéssel megbünteti, ha bizonyosan meg nem tudja, mindenik személynek állapotja miben légyen. (Zemplén megye Levéltára, Tokaj város iratai 1610. törvénykönyvből részletek.) 18. ZEMPLÉN MEGYE HATÁROZATA A GONOSZTEVŐK ELLEN 1621-BEN Mi egész Zemplén Vármegye Nemesség kicsinytől fogva nagyig. Adjuk emlékezettel, hogy mi egyenlő akaratból és értelemből adtunk teljes hatalmat az Nemzetes Butkay Istvánnak Vice Ispánunknak, úgy mint Magistrátusnak, Wékey Ambrusnak, Bánóczy Miklósnak, Goboczy Mihálynak és Botfaluy Mihálynak, szolgabíráinknak és a melléjük tartozókul rendelt eskütteknek, mint a mi ítélő bíráinknak.