Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

idézett elő, hogy csakis az időközben a községbe érkezett csendőrjárőr és előjáróság közbelépésével sikerült a komolyabb veszedelmet elhá­rítani ... Sajnálattal kell jelentenem, hogy a választóknak a választás színhelyén a törvény által megengedett korlátok között étellel és itallal való ellátása mind a két párt táborában oly verekedéseket idé­zett elő, hogy csak lovas és csendőr karhatalom igénybevételével volt a rend helyreállítható. Ezen verekedések közben négy ember szenve­dett sérülést. Szinyei Merse István főispán karhatalmat rendelt ki a megyaszói kerületbe: Arról értesültem, hogy a megyaszói kerületben oly annyira izga­tott a hangulat és oly nagymérvű a terrorizmus, hogy a választók szabad bevonulásának biztosítására a legmesszebb menő intézkedé­seket kell tenni és hogy Monok, Csanálos, Sajóhídvég, Tiszalúc köz­ségekben katonaság nélkül nem biztosítható a rend, úgyszintén Tak­taszada, Gesztely, Kisdobsza, Kesznyéten, Köröm, Hernádkak köz­ségekben csendőri asszisztencia kell ... Felhívom a főszolgabíró fi­gyelmét, hogy a rendelkezésre álló lovasságot a holnapi napon az említett községekbe rendelje. A belügyminiszter karhatalmat rendelt ki a zempléni választá­sokra: Értesítem az alispán urat, hogy a kassai hadtestparancsnok­ságot megkerestem, hogy Megyaszóra egy gyalogszázadot és fél szá­zad lovast, Mádra fél század gyalogost, Olaszliszkára egy század gya­logost és egy század lovast, Nagymihályra egy század gyalogost, Sá­toraljaújhelyre két század gyalogost és másfél század lovast oly uta­sítással szíveskedjen kivezényelni, hogy a Sátoraljaújhelyre kiren­delendő lovasságból 30 lovas egyenesen Bodzásújlakra, 30 lovas Barancsra, végül 25 lovas Vilybe induljon. Dókus Gyula szabadelvű párti képviselő beszámolója, program­beszéde 1901-ben: Tisztelt Választó Polgártársak! Kedves Barátaim! A munkálkodó országgyűlés tevékenységét igen nagy részben vették igénybe azon törvényhozási intézekdések, melyeknek célja a szociális bajoknak, általában az anyagi és gazdasági helyzetnek lehe­tő javítása. Előbbiek közé sorozom azt a törvényt, mely szabályozza a munkaadók és a munkások közötti viszonyt, továbbá a gazdasági munkásokról, a munkáspénztárakról, az erdőmunkásokról, a do­hánytermelőkről, a hitelszövetkezetek létesítéséről intézkedő törvé­nyeket, melyek hivatvák az Európa-szerte régóta megindult, de ná-

Next

/
Thumbnails
Contents