Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

szersmind erkölcsi fedhetetlenségemet és vagyontalanságomat, mely­nek következtén úgy magam, mint családom fenntartására egyedül kézművesi érdemdíjaimra vagyok szorulva, a legmélyebb alázatos tisztelettel esedezve a Tekintetes Vezérigazgató Úrhoz az iránt, hogy a kijelölt műhelyben leendő alkalmaztatásomat ez által magam és családom mindennapi kenyerének kiérdemelhetését lehetővé tenni kegyesen méltóztassék. Mellékelt bizonyítványaim visszaküldetését jelen folyamodvá­nyom kegyes elintézése után kérve legmélyebb tisztelettel maradtam. Sátoraljaújhelyen, október hó 24-én 1877. A Tekintetes Vezérigazgató Úrnak alázatos szegény szolgája Kovács Károly saújhelyi lakos, lakatos Kérelmező Matolai alispán pártfogásával elküldte fenti levelét Ivánka Imre vezérigazgatóhoz, aki az alábbi válaszlevélben utasítot­ta el a kérést. Levelét az alispánnak küldte vissza, aki a levél tartal­máról és az iratok, okmányok átadásával értesítette kérelmezőt. Tekintetes Matolai Etele Úrnak, Zemplén megye Alispánjának! Folyó évi október 24-én kelt becses átiratára van szerencsém a csatolmányok visszaszármaztatásával tisztelettel értesíteni, hogy munkacsökkenés beálltakor mindig a gyöngébb és hanyagabb mun­kások lesznek elküldve. Ez utóbbival igazolja főműhelyünk főnöke Kovács Károly elbocsájtását is, noha jó bizonyítványt állított ki ré­szére, amint ez bűnös vétség kivételével, a munkásoknál épp úgy, mint a közéletben a cselédeknél is szokás, nehogy további kenyérke­resetüktől megfosztassanak. Folyó évben Zemplén megye főispánja Oméltóságához intézett nyilatkozatomban úgy vélem eléggé részletezve s megcáfolhatatlanul kimutattam, hogy műhelyfőnökünk a hazai munkások alkalmazásá­ra kellő figyelemmel van, ennek kiegészítéséül még felemlítem, hogy a főműhelyben dolgozó idegen munkások közül sokan Magyarorszá­gon nősülvén, ezek meghonosultaknak tekinthetők, miáltal a teljesen idegen munkásoknak számaránya méginkább csökken. Az, hogy valaki magyarországi születésű - a vasút üzleti vállalat lévén - még nem a kizárólagos jogcím annak felvételére. Kérem tehát folyamodót értesíteni, hogy neki ez idő szerint munkát nem adhatok. Budapest, 1877. december hó 3. Ivánka Imre vezérigazgató

Next

/
Thumbnails
Contents