Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

II. rész A szabadságharctól 1950-ig

26. BORUTH ELEMÉR KÖLTŐ PÁRFOGÁST KÉRŐ LEVELE A ZEMPLÉN C. ÚJSÁG MEGJELENTETÉSÉRE Tekintetes Megyei Bizottság! Harmadik éve már, hogy Zemplén megyében „Zemplén" czím alatt egy közgazdasági és társadalmi érdekeket képviselő heti lapot, mint szerkesztő-kiadó megindítottam, s bár ezen idő alatt folytonos áldozattal kellett annak kiadását fedeznem, mégis fentartanám azt, remélvén: miszerint egy ily értelmes nagy megye közönsége végre is támogatni fogja vállalatomat, s belátandja szükségét annak: miszerint sokalakú érdekeinek megóvása és fejlesztésére múlhatatlanul egy orgánummal kell birnia. Ebbeli reményem teljesülése azonban fájdalom mindekkoráig be nem következett. Szívós kitartásom, áldozatkészségem, munkásságom erkölcsi jutalékban részesült ugyan, de a vállalatnak anyagra támaszkodó oldala nélkülözé azon erőt, mely fennállását biztosítva, egyszersmind rugóját képezte volna az e téren kifejtendő nagyobb szellemi tevékenységnek. Kutattam e részvétlenség okait, s azokat erőm csekélysége mellett, leginkább azon körülményben véltem feltalálni: miszerint a folytonos politikai izgalmak árjába sodort közönség érdekeinek neutrális buvárlatára fölemelkedni nem bírván, a politikát hasábjairól kizáró tápban (!) nem talált számára tápot; s nemzetgazdászati tartalmánál fogva nem látta benne a gyútükört (!), mely központjában, a megyei élet körében kifejlett közérdekű cselekvés sugarait egyesítve - e téren valódi szükségét pótolhatta volna. Mindemellett lapom tengéletének okát ma is inkább önmagamban, s működésemnek olykor talán tévesztett irányában keresem, mintsem hogy a nagy közönség részvétlensége mögül a kor kívánalmainak magaslatára való föl nem emelkedés vádját vonjam ki; bár ha nemzeti irodalmunk ez időszerinti mozgalmaira tekintünk, be kell vallanunk: hogy az pangásban van, s amelynek ily parlagon hagyása éppen nem bizonyít annyiszor fennen követelt miveltségi állásunk mellett. Amidőn azonban a fentebbi váddal mintegy önmagamat sújtom, viszont védelemre hozhatom fel: miszerint mindjárt lapom megindításakor folyamodtam a volt tek. megyei bizottmányhoz az iránt: hogy a „Zemplén"-t hivatalos orgánumául elfogadva mindennemű megyei rendeletek közlése által, azt a községek, mint egyesek előtt nélkülöz-