Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

ző, s össze nem szerkeszthető kárhozatos tettekkel, sőt vétkekkel egybekötve megvetőleg gyakorolja. Ilyenek már melyeket a T. Ns. Vármegye eleibe orvoslás végett egész alázatossággal előterjeszteni akaratunk ellen is kénytelenek vagyunk elkövetkezendő környülállások, úgymint: 1- ször: Hogy az tilalmasokat, melyeket az T. Ns. Vármegye bölcs és atyai módon gondoskodó rendeléséből az igavonó marhák részére az e végre választott, s az Vármegye közhatározásánál fogva is megerősíttetett mezei felügyelőség tenni s lejegyeztetni szokott, ámbátor ezáltal semmi újítások nem történnek, mivel azokat Sátoraljaújhely városának minden renden lévő közönsége éppen ezen végre ily móddal rég esztendőktől fogva használja, teljességgel meg nem tartja, sőt vakmerően s erőszakosan felbontja. Amennyiben az Méltóságos Uraság fejős és csordabéli marháit, juhait az ily tilalmasoknak néki hajtotta, azt össze-vissza gázoltatta, és annyira semmivé tette, hogy azon tilalmasunknak is, melyet leginkább ugarláskor szoktunk használni, már ez idén is többé hasznát nem vehettük, s aziránt már az reménység sem táplált. 2- szor: Midőn pedig az nevezett Ispány, másképp katonaviselt ember, a közrendet önmaga fejétől így felbontani törekedik, s képzelt színfogással élvén, s különös gondolatokat elméiben forgatván, az békésen legeltető városi cselédeket megháborítani bátorkodik, azokat minden igaz ok nélkül és az józan okossággal meg nem egyezően támadja meg, s lóháton tiszti hatalmát fitogtatván lövöldözésekkel is fenyegetődzik, Isten káromlásban egyéb eránt is nagyon eláradott cselédeket oly botránkoztató és a természetet borzasztó káromkodásokért inkább megzabolázni, mintsem annak követésére nékiek példát, ösztönt mutatni kellene, még maga megyén elől rossz példával, szidván a Teremtőt, az ily gonosz erkölcstelenségnek nem elhárítója, hanem tanító mestere. 3- szor: Sérelmesen veszi Sátoraljaújhely városának közönsége azt is, hogy az többször említett Méltóságos Uraság Ispánja az többi Közbirtokos Urak, curialisták vagy taxás birtokosoknak földjeikről is az Uraság Majorjába az marhákat az maga kerülői által, kik több ideig az Inspectorátus rendelése s hatalma alá vettetnek, valának behajtván, a tulajdonosokon önkénye szerint való taxálást viszen végbe, sem a T. Ns. Vármegye határozásaira és rendeléseire, sem pedig az város közönséges intéseire nem ügyelvén.