Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

Azonkívül úgy rendelkeztünk, hogy ugyanezen hospesek papnak azt válasszanak közös akarattal, akit akarnak és tisztességesnek tartanak, aki azután az ő papjuk lesz, akinek ők dézsmát fizetni mások módjára kötelesek, amint azt pataki hospeseink is tenni szokták ...(olvashatatlan), akik a dézsmát szintén kötelesek papjuknak átengedni. Más dolgokban olyan szabadságot élvezhessenek, amilyenben pataki hospeseink részesülnek. Továbbá azt akarjuk, hogy ebben a hét megyében, úgymint ... (olvashatatlan) Zemplén, Abaúj, Sáros, Ung, Bereg és Szabolcs vármegyében semmiféle vámot ne fizessenek. Azt is akarjuk, hogy nagyobb veszedelemben - amitől őket az Isten mentse meg -, amikor sátorelői hospeseink a sátorhegyi várba menekülni kényszerülnek, akkor várnagyunk joghatósága alá essenek, aki felettük plébánossal együtt királyi hatalmunk jogán bíráskodni hivatott; úgy hogy az ilyen esetekben a személyünk képviseletében jelenlévő plébános az említett várnagy mértéktelen ítélete ellen tiltakozással élni köteles legyen a Domonkos-rendi és minorita szerzetesek tanúsága mellett. Hogyha pedig, valamely bíró alatt a városban valami kisebb tudást és megfontolást igénylő perben - lopás, rablás, vérengzés és emberölés bűntetteinek kivételével — a többiekben való bíráskodásra jogosított bíró vagy restségből vagy nem akarásból a panaszt tevőnek igazságot szolgáltatni nem akarna, akkor ezt a bírót a várnagy színe elé idézzék be, aki azután a tőlük nyert hatalomnál fogva a bíró fölött ítéletet hoz. Az is világos akaratunk, hogy nevezett hospeseink a nekik kiosztott telkeket örökké békésen birtokolhassák s ha nekik úgy tetszene, az azokon lévő építményekkel együtt szabadon eladhassák, elajándékozhassák, vagy alamizsnáskodásra (kegyes célra) fordíthassák. Ha pedig valaki a neki kiosztott telken egy év leforgása alatt építkezni nem akarna, ugyanazon várnagyunkat felhatalmazzuk, hogy az ilyen késedelmeskedőtől az illető telket elvehesse és annak átadhassa, aki azon épületet akar felállítani. Még azt is hozzátesszük, hogy szükség esetén a ciszternát vízzel kötelesek feltölteni, amit ha nem tennének, arra a várnagy őket bizonyos büntetés terhe alatt kötelezheti. Továbbá, ha valakiket maguk közül hozzánk követségbe küldeni akarnak, abban őket azok, akik várunkban vannak, semmi szín alatt ne akadályozhassák, hanem hozzánk szabadon jöhessenek s tőlünk szabadon vissza is térhessenek. Hogy pedig ezen rendelkezésünk örök időkre terjedő erővel bírjon, oklevelünket királyi kettőspecsétünkkel megerősíteni elrendeltük. Kelt Bene-