Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

vántatott táblás tudósítását és rendeléseknek valóságot mását beadta. Mely rendelésekből és tudósításokból világosságra jött az, hogy a pataki új sváb lakosok még 1785. esztendő június 16-án szállottak meg, és hogy már nemcsak a törvényes, de a felsőbb rendelések szerént meghatározott tíz egészesztendőket eltöltötték, ezért meghatároztatott, hogy a reájok kivetett közadó 1795. július 16-tól fizetendő. A rátkai új sváb lakosokat, kiknek tíz esztendei szabadsága lejárt, szintén adó alá vetik. (Zemplén megye Levéltára, Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok, Loc. 59. No. 158.) 75. ZEMPLÉN MEGYEI RENDSZABÁS A FACTOROK ELLEN 1798-BAN Minthogy némely Sidók az factor név alatt oly vakmerőségre vetemednek, hogy ha valakit nagyon megszorult állapotban lenni tapasztalnak, annak a legjobb borát is vagy más neve színe alatt, vagy tulajdon nevekbe is magoknak nagy olcsón megszerzik, vagy hasonló olcsósággal az kereskedő kezéhez játszódtatják, mégis valamint az vevőtől az szerencsés vételért, úgy az eladótól a csupa eladásért nagy jutalmat kívánnak, mely ha csekély a másszori eladáshoz, a boros gazdáknak reménysége nem lehet. Emellett különös mesterségekkel, contractusokkal a külső bort a Hegyaljára béhordák, és itten, valamint a Hegyaljának, úgy a kereskedőknek nagy kárával, de magok tulajdon nagy hasznával eladják. Egyszóval maguk gazdagulnak, a boros gazdák pedig szegényednek. Ezen gonosznak elhárítása tehát meghatároztatott: hogy ezután se Sidó, se Keresztény ily móddal factorkodni ne merészeljen 24 pálcza, vagy ha nemes, annyi forint büntetés alatt. Mindazonáltal az idegen embert, ha kívánja, boros gazdák házához akárkinek vezetni nem tiltatik, csakhogy az alkudozásban és bor kóstolásban ne avatkozzék, sőt azon jelen se légyen, és a jutalmat kötelességül se egyiktől, se másiktól ne kívánja. (Zemplén megye Levéltára, Királyi, Helytartó Tanácsi és megyei rendeletek jegyzőkönyve, 1790-1799. 414. o.)