Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

az háznál, még az Szerzetesek útravalójoknak is ebből kellene kitelni, mikor változtatnak az hazának egyik oldaláról a másikra. Ezen kitelhetetlenségnek igaz képét, könyörgő, alázatos levelemet felküldöttem már a Felséges Helytartó Budai Tanácsnak ötször, a Magyar Cancelláriának, magának az Uralkodó Fejedelemnek is, semmi vigasztalásra valót még eddig nem vettem, végre érkezett egy leirat, melyben elvégezték ugyan, hogy maradjon meg Szerzetünk, de hogy meg ne maradhasson, élelmünkre valót nem adtak, nem is ígértek, adni sem akarnak e következendő okokból: 1- o Mert az eloszlatott Collegiomaink alapítványi pénze a Rendfőnök Atyára bízatott, hogy abból ő tartozzék kipótolni a szegényebb házak minden szükségeit. 2- 0 Mert hogy rossz gazdák voltunk, vagyunk is. 3- 0 Mert esztendőnként a tudományok fundusából minden directornak 100 forint, és minden professornak 50. Ezek mind gyenge, erőtelen okok, és semmiképpen nem elegendők arra, hogy éhenhaljunk. 1- o Az országban sok házaink vágynak, egyik a másiknál szegényebb, s lehetetlen, hogy egy eloszlatott gyülekezetnek pénzével minden szegényháznak szükségeit pótolhassa a Rendfőnök. Most ugyan részünkre adott 200 forintot a Növendékek Pénztárából, de ha az Növendékek szaporodnak az is elmarad. Azonban ha el nem maradna is, micsoda az ily szorongató időkben. Holott az egy kenyérre annyit kell költeni, amennyi annak előtte elég vala az egész tartásra. 2- 0 Szemünkre vetik, hogy rossz gazdák voltunk, pedig különösen a Tokai Házról szólván majd szinte az egész alapítványi összeget az borokból gyűjtögették véres verejtékkel eleink, most pedig annak is a jövedelmét az negyedfél kamatával esztendőnként 82 forintokkal csorbítják a felséges rendelések. Magok tépték ki tollúnkat, azért nem kellene azon bámulni, hogy nem repülhetünk. Mostan ím adatott nekünk jobb mód a gazdálkodásra, hogy az tokai szőlőktől távol estünk, itt pedig még pincét sem akarnak számunkra rendelni. A nyughatatlan gazdálkodás nem fér öszve hivatalunkkal, mert ha egész eszünket a gazdaságra fárasztjuk, mi marad belőle esküdt hivatalunkra. 3- 0 Igaz ugyan, hogy mostmár kegyelmesen rendeltetett a Tanulmányi Alapból az igazgatónak 100 forint, és minden egyes tanítónak 50 forint esztendőnként. De nem kell vala elfelejteni, hogy az a summa az Professoroknak aprólékos szükségeikre adatott. Az a pénz nem jöhet a ház erszényébe, azzal az előljáró nem parancsolhat, nem