Hőgye István: Zempléni históriák (Miskolc, 2002)

I. rész A honfoglalástól 1848-ig

műnket megszerzenünk és adónkat megfizetnünk , és az elmúlt esztendőben széna szűki miatt, valamint az magunk kevés marháit pénzes szénával kell ellátnunk. Kihez ez folyó esztendőben is hasonló teher szállott nyakunkba, mert reménytelenül reánk jővén az Ronyvának iszonyú árja, rész szerént renden, rész szerént boglyákban lévő és város közszükségére elszánt szénánk magunkéval együtt most is vízben úszkál, és kaszálatlan réteinket is, úgy nagy részét őszi és tavaszi vetéseinknek az temérdek iszap béöntötte és elrontotta. Harmadik oka elviselhetetlen terhünknek az, hogy nagyobb része a lakosoknak szabad helyekre szorulván, ezek városunk bírájától egyáltalában nem függenek, forspontozásban quartély adással bennünket nem segítenek, sőt még azok közül is, kik paraszt helyeken laknak, és velünk együtt adóznának, vannak némelyek, úgy mint mézeskalácsos Entoffer János és festő Marsalkó Dániel, kik mind kvártélyozásból, mind pedig forspontozásból magukat kihúzzák. Öregbedik terhünk súlya negyedszer azáltal is, hogy némelyek, nevezetesen Újvári István és Csegődi Albert, kiknek nemesi szabadságáról semmit sem tudunk és ennek előtte vélünk együtt adóztak, egynehány esztendőtől fogvást nemesek lajstromába írattatnak, és úgy, mint valóságos nemesek élnek. Következendőképpen se adót, se kvártélyozást, se forspontbéli terhet nem viselnek. Oka ötödször ínségünknek az is, hogy egész városbéli adózók közül csak tízen vagyunk, az kik 2-2 rossz vonó marhánkkal az szüntelen való forspontozás terhét súlyosan viseljük, hogy ritka hét, melyen kétszer, olykor háromszor ki-ki közülünk ne hajtatna. Mely szüntelen való nehéz teherviselésben Barátszeresi, Papsorosi jó magabíró marhás gazdáktól és felül nevezett városi lakosoktól semmi segítségünk nem lévén, jó magabíró gazdák közülünk marháikat eladták, és maholnap hacsak Excellentiad és Tekintetes Nemes Vármegye atyai kegyessége rajtunk nem segít, többekkel is az nagy ínség kényszerítteti eladni vonó marháit. Hatodszor jelentjük az Tekintetes Nemes Vármegyének, hogy az itt állomásozó és átmenő lovaknak 2-3 napig is való tartása miatt drága pénzen vett abrakban, szénában mely tetemes káraink vannak. Mely nyilvánvaló súlyos terheinknek ezeknek okát Excellentiad és Tekintetes Nemes Vármegye atyai színe elébe terjesztvén esedezünk, méltóztassék vagy igánknak terhét könnyebbíteni, vagy abban közöttünk olyas rendelést szabni, hogy necsak mi, hanem mindnyájan azok, akiknek adózni kelletik, egyiránt minden terheket vi-