Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Nevezetes miskolciak

nem az ö házukat jelöli.) Déryné itt írta naplóját, s folyamatosan adogatta el ékszereit, bútorait, ruháit. Temetése is ugyanilyen szegényesen történt, „mert alig volt ember, hogy a testet a gyászravatalról levévén, a halottat kocsira segítse." Azóta a nemzeti kegyelet a Szent Anna temetőben pihenő hamvait, a sírhelyet emlékkővel jelölte meg. A fehér márvány sírkövön a következő felirat olvasható: Déryné Istvánné / Széppataki Róza / magyar színésznő / hamvainak / a NEMZETI KEGYELET / Szül. 1789. december 24. / Megh. 1872. szeptember 29. Mellette temették el testvérét, kinek síremlékét a színész Latabár Endre özvegye állíttatta. A Hunyadi utcai emléktáblán - amelyet a Miskolci Nőegylet állíttatott - a következő szöveg olvasható: Dicsőséges művészi pályafutás után az 1857—1872-ik / évben itt e házban talált otthonra - e falak közt / írta meg naplóját s itt tért örök álomra / Déry Istvánné szül. Széppataki Róza / a tüneményes hangú magyar színművésznő, / akinek művészeténél csak honszeretete volt nagyobb. / a' múzsák e kegyeltje halhatatlan emlékének / miskolczi közadakozásból emelték e táblát / a miskolci nőegyletek / 1923. Latabár Endre (1811-1873) Az avasi református temető legnyugatibb részén, mintegy lezárva azt, láthatjuk a kettős sírboltot. A 19. század végén, egy időben épült mindkét, a város kiemelkedő, a kulturális, művészeti életben meghatározó szerepet betöltő személyiségek (és családtagjaik) maradványait magába záró emlékhely. (A „társ"-kriptában Schabinszky László jeles miskolci művész, Munkácsy Mihály fotósa nyugszik. A közös kripta nyilvánvaló szoros rokonsági, vagy családi kapcsolatra utal, de ezt még nem tudjuk pontosan.) Latabár Endre 1811-ben született, s bár rövidre szabott élete sokoldalú tehetsége kibontakoztatására alig adott lehetőséget, mégis az utókor számára megőrzendő emléket hagyott. Operaénekes és színházi karnagy is volt Kolozsváron. Igazi nyelvzseninek számított, tökéletesen beszélte a görög, a latin, az angol, a német, a francia és az olasz nyelveket. Színigazgatói pályáját 1842-ben kezdte el, s mindig kiváló társulatot tartott. Miskolcon a második színházat 1857. szeptember 3-án ő nyitotta meg. Színészi pályáját 1873. május elején hagyta abba, s hátralévő éveit az avasi „Szemszúróba" visszavonultan kívánta tölteni. Pihenője mindössze néhány hétig, 1873. június 13-ig tartott, amikor is a kolerajárvány elvitte. Kezelőorvosa, Doleschall Gábor halálakor így szólt: „egy ember volt a világon, akivel én okosan tudtam beszélni, az meghalt, most már nem beszélek mással".