Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Nevezetes miskolciak

rújáték"-a. Ő készítette azt a jelentést, amely a színház 1819. Pünkösd hava (május) 17-én történt alapkőletételének előkészítéséről, az adakozásokról, s az alapkőletétel körülményeiről szól. A háromtagú igazgatóság 1821-ben a Magyar Kurírban „hivatalos tudósítás"-ban adta közre a miskolci „új épület fedél alá kerülésének történetét". A színház építése körüli segédkezés mellett Szrogh Sámuel emlékét őrzi a levéltártörténet és a történettudomány is. 1793-1795 között ő volt a városi levéltár felesketett regestrátora, s benne az „első archivárius registrátort", vagyis a rendező levéltárost kell tisztelnünk. Az itt szerzett történeti ismeretei mindenképpen erősítették benne azt, hogy megírja a verses várostörténetet, amely a Miskolcról szóló előadások és írások kedvenc idézetei közé került. S alkotása így tért vissza a köztudatba. A színház a műfordítás, a várostörténet iránt érdeklődő, elkötelezett jogász - írja ma már nem azonosítható sírban - az avasi református temetőben nyugszik. Palóczy László (1783-1861) Síremléke az avasi domboldal legmonumentálisabb emlékjele, nem meszsze helyezték nyugalomra jelenleg is álló egykori szülőházától (Papszer u. 16. sz.) A jeles államférfi Borsod megyét 1826-tól több országgyűlésen is képviselte. 1839-től megyei másodalispán, majd 1848-ban Miskolc országgyűlési képviselőjévé választották. A szabadságharc alatti magatartása miatt (a kormányt Debrecenbe, Pestre és Szegedre is követte) kötél általi halálra ítélték, de (elsősorban korára való tekintettel) kegyelmet kapott. 1861-ben a 78 éves, már csaknem kizárólag az egyház és saját ügyeivel foglalkozó politikust a város Vadnay Lajossal ismét képviselővé választotta. Palóczy úgy köszönt el a várostól, ha az országgyűlésen meghal, hozzák haza és hamvait Miskolcon temessék el. Az országgyűlést ő nyitotta meg, mint korelnök, s ahogyan azt megérezte, néhány napi betegség után meghalt. A Pesti Naplóban Arany János így búcsúzott tőle: „Menj fáradt veterán! egy nemzet leitta halálod, Kézben fegyverrel, harezon elesni dicső! " A pesti gyászszertartás után húsztagú miskolci delegáció kísérte, Miskolcra koporsóját. Szováti Lajos 1861-ben megjelent munkájában a megérkezés utáni eseményekről a következőkben számolt be: „A gyászünnepély további részlete az avasi nagy templomban, hová a dicső hamvak egy nagyszerű sírbolt elkészítéséig eltétettek, vala folytatandó.. .A Piacz utca, Avashegy és nagy templom part környéke mozdulatlanságig meg vala rakva néppel.