Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

ipari központja legyen. Bár az első világháború után Magyarország elvesztette nehéziparának és nyersanyagbázisának jelentős részét, de 1923-tól a vasútnak gyártott termékek egyre keresettebbé váltak. 1920-ban nemzetgyűlési választásokra zajlottak Magyarországon. A világháborús vereség, a háborút követő forradalmak, a súlyos területveszteség, a gazdasági összeomlás szétzilálta a város teljes szerkezetét, megváltoztatta a század elejétől épített politikai és gazdasági kereteket. 1920-1940 között három fő politikai irányzat és a mögöttük álló pénzügyi-gazdasági érdekeltség vált meghatározóvá Miskolcon. A polgári-liberális irányzat (Szentpáli István, Hodobay Sándor, Tarnay Gyula); a keresztény-nemzeti vonal, amely a bajok okát a forradalmakban, Trianon következményeiben és a „nem nemzeti" erők, a zsidóság úgymond „aknamunkájában" látta (Görgey László, BorbélyMaczky Emil, Lichteinsten László); valamint a szociáldemokrata irányzat, amelynek bázisát a diósgyőri állami tulajdonú gyárak és a miskolci üzemek munkássága adta. Nagy tekintélyű vezetőjük Reisinger Ferenc országgyűlési képviselő volt. Az 1920-as évek hangulatát és a kitűzött politikai célokat mutatja Horthy Miklós beszéde, amelyet borsodi és miskolci látogatása során tartott: „Mi azért jöttünk, hogy a hazafias keresztény világnézetet visszaállítsuk. A régi idők eltűntek. Ha pedig valahol felbukkan az őrület lángja, az utolsókig vérbe fojtom... Ne engedjük magunkra uszítani a bűnös Budapest kiválasztottjait. Találunk itthon képviselőségre elég embert. Mikor képviselőválasztás előtt állunk, jól gondolja meg mindenki, hogy kinek adja bizalmát." A város „parlamentje" a törvényhatósági bizottság volt, amelyet a megváltozott politikai viszonyok között, mind a jobb, mind a baloldal elavult, rugalmatlan testületnek tartott. A régi konzervatívok már nem képviselték választóik, vagy saját közösségük érdekeit, a szociáldemokraták pedig azt sérelmezték, hogy a kedvezőtlen választójogi törvény miatt nincsen képviselőjük a törvényhatósági bizottságban. 1920-1939 között hat nemzetgyűlési képviselő-választásra került sor, s a Miskolcon megválasztott képviselők jól reprezentálják a helyi politikai élet polarizálódását. Az 1930-as évek közepétől a politika, a politizálás színtere mind gyakrabban az utca lett, a politikai ellenfelek kölcsönös provokációk során 1936-ban és 1937-ben is összecsaptak Miskolc utcáin. Az első zsidótörvény előkészítésének és megszületésének időszakában (1938/15. tc.) is hasonló hangulatú gyűlésekkel alakították a politikai közérzetet a jobboldali pártok. A második zsidótörvény (1939/4. tc.) pedig tovább fokozta az egész társadalmat demoralizáló folyamatot.