Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)
Miskolc története
kárát 1843-ban szenvedte el. A mai főutca, s abból kiágazó mellékutcák díszes görög kereskedőházai porig égtek. Miskolc alig heverte ki a károkat, amikor 1878-ban minden idők legnagyobb árvize döntötte romba. Korábban 1691-ben, majd 1845-ben jegyeztek fel igen nagy károkat okozó „özönvizeket". Az 1878-as borzasztó felhőszakadás eredményeként a városon több ágban átfolyó Szinva és Pece-patakok vize 4-5 méteres magasságban hömpölygött elpusztítva a lakóházaknak több mint a felét. A járványos betegségek sem kímélték városunkat. 1831-ben a kolera Miskolcon is nagy pusztítást végzett. 1849-ben a szabadságharc idején, majd 1855-ben az olasz-osztrák háború következményeként került ide a járvány, s tizedelte a lakosságot. Az 1873. évi kolerajárvány szintén sok áldozatot szedett. A pusztító fertőzések tragikus emlékét a koleratemetők őrzik (Tetemvár). Az 1848-1849. évi szabadságharc időszakában - mint a Rákóczi-felkelés idején is - egy időre központi szerep jutott városunknak. Miskolc a szabadságharc alatt „Felső-Magyarország" székvárosa, a ruhakészítés, fegyver és lőporgyártás fontos „hátországa" volt, ahol a polgári közigazgatás irányítói, mint kormánybiztosok, a katonákat vezénylő tisztek és tábornokok nagy számban fordultak meg. Az országgyűlési követek levelei tudatták a polgárokkal a márciusi események hírét. A megyegyülés elhatározta, hogy nemzetőrséget állít a közbiztonság fenntartására, melybe 400-an álltak be a városból. A miskolci közgyűlés már március 23-án lelkesen köszöntötte az eseményeket. A június 19én megtartott képviselőválasztáson városunk Palóczy Lászlót és Szemere Bertalant delegálta az országgyűlésbe. Később Szemere, mint felső-magyarországi kormánybiztos innen irányította a Felvidék biztosításáért folytatott védelmi harcokat, s hatalmas szervezőmunkával teremtette meg a sikeres tavaszi hadjárat gazdasági háttérét. Irányításával alakult meg a Felső-TiszaiHadtest. A szabadságharc kitörése után a hadműveletek egyre közeledtek Miskolc felé. A város 1848-1849 fordulóján került közvetlenül fronthelyzetbe. 1848 decemberében a Kassa melletti csatavesztés után Galícia irányából megnyílt az út az osztrákok számára Miskolc és Debrecen felé. Ekkor tette át ide székhelyét Szemere kormánybiztos és Diósgyőrben szuronygyárat létesítettek. December közepén Mészáros Lázár, a Schlick elleni támadás vezére Szikszóig nyomult előre, de kénytelen volt visszavonulni Miskolcra. 1849. január 25-február 5. között került először a város császári megszállás alá. 1849 februárja a nagy találkozások ideje, ugyanis a város falai között Mészá-