Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

repet szánva Diósgyőrnek - folytatta az építkezéseket. A Buda és Krakkó közötti úton virágzó Diósgyőr ebben az időszakban élte fénykorát. Nagy Lajos királyunk uralkodása kezdetétől (1342) érdeklődött Diósgyőr iránt, s mikor tulajdonosa lett, szívesen időzött a várban. A helyet vonzóvá tette a Lengyelország felé vezető országút, és az, hogy innen több országrésszel tarthatta a kapcsolatot. Diósgyőr így az 1370-es években, mikor Nagy Lajos Lengyelország királya lett, sokszor volt a fényes udvartartás, vadászat és mulatságok színhelye. Nemcsak a Bükk kínálta a vadászat lehetőségét, hanem a király még külön halastavat és vadaskertet is ki alakíttatott (1355). Az oklevelek hitelesen igazolják, hogy a király 1363-1382 között milyen gyakorisággal kereste fel a káprázatos pompával kiépített és berendezett palotát. A királyi oltalom alatt kialakult a közigazgatás, erősödött az egyház szerepe és nőtt Miskolc gazdasági jelentősége is. Nagy Lajos halála után Zsigmond király adta először Diósgyőrt jegyajándékul feleségének, Ciliéi Borbálának. Ahogyan később írják, a „királynék jegyruhája" ez a terület. Habsburg Albert Erzsébet királynénak, Mátyás király először Podjebrád Katalinnak, majd második feleségének, Aragóniái Beatrixnek adományozta. II. Ulászló pedig Annának juttatta. II. Lajos király felesége, Habsburg Mária volt az utolsó magyar királyné, aki a vár falai között élt. 1526-tól királyi tulajdonos a várat már nem látogatta, ott nem tartózkodott. A diósgyőri váruradalomhoz tartozó, középkori Miskolc a virágzó szőlőés gabonakultúrájával, a Felföldet és az Alföldet összekötő kereskedelmi útjaival, piacaival, vizeivel a 15. századtól regionális szerepet töltött be. Két gótikus plébániatemploma, Piac nevü széles utcája, a Szinvára telepített malmai, kőházai, iparos műhelyei, állandó iskolája virágzó középkori mezővárossá avatták. Bár szerzetesrend nem települt a városba, közelében több kolostor is állt a középkorban: így két pálos rendház a Bükk hegységben és a diósgyőri vár közelében, valamint az Árpád-korban alapított bencés monostor Tapolcán. Miskolc, a földművelő, bortermelő település a 15. században kezdett kézműiparos várossá átalakulni. 1508-ban elsőként a mészárosok kaptak céhszabadalmat, de rövidesen a vargák (1521) majd a szabók (1531) következtek. Jelentős iparágnak számítottak a Sajón, a Hejőn és a Szinván felállított vízimalmok. A malomipar mesterei azonban nem alkottak céhet, mivel a malom nem volt a tulajdonuk. A város molnárai gyakorta tettek tanúbizonyságot összetartozásukról, egymás segítéséről. A mezőgazdaságból fokozatosan kivált az ipar, és a gyorsan erősödő polgárság jelentőségét mutatja, hogy