Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc története

A 12-13. századból való okleveleink bizonyítják, hogy Bors vezér leszármazottainak egyik ága, a Miskóc nemzetség ősi foglalású szállásföldje valójában a Tapolca forrástól a Sajóig terjedt. Maga Miskolc jelentéktelen kis település lehetett, amikor a hódítók törzsbirtokává vált. Az őslakó szlávokkal szemben a honfoglalók kisebbségben voltak. A határban kezdetleges gabonatermesztést folytattak, és ha a föld kimerült, otthagyták, majd új ugart törtek fel. Anonymus a krónikájában arról tudósít, hogy Miskolc közelségében egy Győr nevű várat is birtokba vettek a földfoglalók. A régészeti feltárások igazolták, hogy a 9-10. században már állt az erődítés. Az alapokat képező szikladomb szigetszerűen emelkedik ki a Szinva völgyéből és árkával a vaskor emberének is védelemül szolgálhatott. Egyes írásos emlékek szerint a Miskócok már Szent István idején Tapolcát választották a nemzetség közös temetkezési helyéül. Oda telepítették a bencéseket, kolostort is alapítottak nekik. Később neves klastromiskolát hoztak létre, és a tapolcai hévforrások gyógyulni vágyó látogatóit is ellátták. A 13. század elejéig a nemzetségi szállásterületen a következő települések jöttek létre: Miskolc, Hejőcsaba, Görömböly, Szirma és Tapolca. A nemzetség fő ága mindvégig Miskolc szállástelepen élt. Földesúri kúriájuk pedig valahol az Avas hegy északi lábánál helyezkedett el, amit szekérút kötött össze a lassan jobbágyfaluvá fejlődő Miskolccal. A város területe a 13. században a Miskolc nemzetség több tulajdonosa révén darabolódott. Igazán Pál fia Panyit volt az, aki az Ákos nembeli Ernye és a Rátót nembeli Domonkos mellett (vagy ellenében) akart nagy uradalmat kialakítani. A Panyit-ág a 13. századtól vette át Miskolcon a nemzetség vezetését. Pál fia Panyit szörényi bán lett és vitézül harcolt IV. (Kun) László seregében, a II. Ottokár ellen vívott morvamezei csatában. A király, majd később fia, V. István több adománybirtokkal jutalmazta, de a bán Miskolcon maradt. Ebben az időben épült Miskolc legrégibb egyházi műemléke, az avasi templom elődje, az első román stílusú kőkápolna. Ezzel egy időben létesült a temető is. A tatár hadak 124l-l242-ben ezt a megyét sem kímélték. A tatárdúlás martaléka lett a megye központja, Borsod is, de a nemzetség megőrizte miskolci birtokát. A hagyomány szerint Ernye bán a muhi csatában megmentette IV. Béla életét és azért kapta a diósgyőri területet azzal, hogy az elpusztult földvár helyébe kővárat építsen. Ez lett az első kőépület, a nemzetség kúriája. Fia, István a nádori méltóságig vitte, és itteni fényes várpalotájából irá-