Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc természetföldrajzi jellemzői

Miskolc fő folyója a Sajó, második számú vízfolyása a Szinva. Ez a „kicsinyke" patak Diósgyőrtől 68 métert ereszkedik a torkolatáig. Nagy vízgyűjtő területe és nagy esése miatt pusztító árvizeket okozott, szabályozása előtt. A legismertebb árvízre 1878-ban került sor, az akkori vízszintet tábla jelzi a Miskolci Nemzeti Színház Széchenyi utcai falán. A Szinva mellékvizei a Pereces-, Lyukó-, Pece-patakok, és a Bükkszentlászló-patak. Miskolc harmadik vízfolyása a Hejő-patak. A patak a forrásától az Egyetemvárosig olyan mederben fut, ami a negyedidőszakban keletkezett tektonikus süllyedékben helyezkedik el. A Hejő is karsztforrás, de hévforrások is táplálják. A Borsodi Mezőség irányába lefolyva egyenesen a Tiszába torkollik. Miskolc és környéke növény- és állatvilága Miskolc területe ma kultúrtáj, ami azt jelenti, hogy a növény-és állatvilág nem található meg természetes állapotában. E vidék jellegzetes növénytakarója a lombhullató tölgyerdő, a középhegységi területeken cserfa keveredik közé, máskor gyertyán. A déli lejtőkön karsztbokorerdő telepedett meg, aminek jellegzetes növényei az alacsony növésű (4-5 méter magas) tölgy és kőris. A fák közé keveredő cserjék a sajmeggy, az ostorménfa, a veresgyűrüssom, a bibircses kecskerágó, és a galagonya. A hegylábfelszín természetes növényzete a cseres tölgyes, jellegzetes aljnövénye az erdei szamóca. A síkságon réti-mezőségi társulások alakultak ki, a vízfolyást fűzfából és nyárfából álló galériaerdők kísérik. Az állatvilág ma már nem olyan gazdag. Ma is találkozhatunk a szarvas, őz, vaddisznó, róka példányaival, de már nem él az őstulok, a bölény, a farkas. Sokféle ragadozó madár telepedett meg, közülük a jelentősebbek a sas, a héja, az ölyv és a bagoly. Ma is gyakori, főleg a hegylábon a fogoly és a fácán. Talajviszonyok A Nyírségben, vagy a Kiskunságban gyorsan elvezeti a lehullott csapadékot a homok, nálunk viszont vendégmarasztaló sár, igazi dagonya keletkezik egy-egy kiadós eső után. A mészkőhegységekben nemcsak a karsztos felszín különleges, hanem a kőzeten kialakuló talaj is, amit rendzinának nevezünk. A szó lengyel eredetű, és olyan talajokat hívunk így, ami mészkövön vagy dolomiton alakul ki. Ez a talaj nagyon vékony, alig 20-25 cm, ennek ellenére sok humuszt tartalmaz. A Bükk másik jellegzetes talaja a barna erdőtalajok nagy családjába tartozik.