Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

Miskolc város önkormányzata

rom alpolgármesterét is, Halász, Rózsa (Fidesz), Kobold Tamás (KDNP) és Petrasovszky István (MDF) személyében. A közgyűlés első ülésein tárgyaltak a megyei jogú városi cím megpályázásáról (még 1990-ben országgyűlési határozat formájában megerősítést nyert Miskolc jogállása), a város címeréről, és további formai elemekről is, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az első demokratikusan választott önkormányzat legfőbb feladata a válságkezelés lett. Egyszerre kellett megoldani a szocialista iparosítás megszűnése után rohamosan növekvő munkanélküliség, valamint a városba zömmel az 1980-as években beköltözők elvándorlása folytán keletkezett problémákat, ugyanakkor a vállalkozások ösztönzése folytán a munkahelyteremtés feladatát, valamint az ehhez kapcsolódó nyomasztó szociális intézkedések sorát, nem is beszélve a megújuló városkép kialakításának szükségességéről, a város önálló gazdálkodásához, szükséges bevételek rendszerének kialakításáról stb. - közben pedig folyamatosan (mintegy „menet közben") kellett megteremteni a tanácsrendszerről az önkormányzatiság útjára lépő nagyváros működtetésének jogi kereteit, illetve gyakorlatát is. Aligha meglepő, hogy az autonóm helyi hatalomgyakorlásban jórészt járatlan közgyűlés üléseit az első években a kelleténél gyakrabban jellemezték pártpolitikai, sőt személyeskedő viták. Az önkormányzat úgy látott munkához, hogy (egészen 1991 márciusáig!) nem tudta megalkotni saját Szervezeti és Működési Szabályzatát, jó ideig nem sikerült a város jegyzőjének a. személyében sem megállapodni. (A posztot 1992-től Szádeczky Zoltán töltötte be.) Bár kétségtelen, hogy az önkormányzat komoly munkát végzett (oktatási, szociális, gazdálkodási koncepció kialakítása stb.), az első években mégis gyakran terméketlen és elhúzódó ülések jellemezték a közgyűlést, és sokáig nem stabilizálódott a várost kormányzó politikai erők összetétele, s ugyanez mondható el a városháza ellenzékéről is. A folyamat akkor csúcsosodott ki, amikor Csoba Tamás szembe került az eredetileg őt támogató pártokkal, sőt saját frakciója, a Fidesz 1992. november 27-én bizalmatlansági indítványt nyújtott be a polgármester ellen. Mivel a polgármester nem akart lemondani, az önkormányzat működőképessége is veszélybe került, s a kialakult több hónapos patthelyzetben csak a képviselők többségének józan kompromiszszumkészsége vitte előre a város ügyeit. A bizonytalanság 1993 augusztusában, Csoba Tamás halálakor ért véget. Októberben a közgyűlés legnagyobb, SZDSZ-frakciójából T. Asztalos Ildikót választották meg új polgármesternek. Ettől kezdve egyre inkább stabilizálódott az önkormányzat működése, ame-