Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A város jelképei, nevezetes épületei

a Három rózsa nevű egykori szállodában, más a Csabai út mentén állt Vörös rákban, ismét más a mindszenti Zöldfa vendéglőben vélte megtörténni az esetet. Voltak olyanok, akik az Avas Szálló elődjében, a Böczögő József által országosan is ismertté tett Korona Nagyszállóban képzelték el a „csúfos" esetet. De felvetődött a Csabai kapuban egy korcsma, a Búza tér környékén több vendéglátóhely, még a „régi időket idéző" Hági is. Sorolták a tetemvári, kőporosi és főleg avasi pincéket, hisz utóbbiaknak külön életük volt, esténként egy-egy pincében jeles asztaltársaságok jöttek össze. Az avasi pincéknél természetesnek tartották ezt a vendégnek szóló tréfát, tehát, hogy szándékos volt a „béka-fagyasztás", viszont akadt két konkrétabb történet is. Egyik szerint „1848-ban egy itthon járt képviselőnek az egyik avasi pince előterében kocsonyát tálalt fel vendéglátója. A hideg ételre jobban csúszik a bor - mondván, a kocsonyát a hordók mellől hozta fel, ahová dermedni vitte le. Az alkony félhomályában a képviselő evőeszközével megbökte a húsdarabot, a cupákot, s rémülten, undorodva látta, hogy az egy a kocsonyába fagyott béka, mert a húsdarab pislogni kezdett." A másik változat egyszerűen adja elő, hogy valamikor még az 1800-as években egy avasi vendéglős kocsonyájába belefagyott a béka, s tálaláskor pislogni kezdett. A vendégfogadóst az eset miatt annyian gúnyolták, hogy szégyenében öngyilkos lett. Az elmondások szerint Miskolcon nagyon sok fogadóban és pincében megtörtént az eset, az „áldozatok" között volt fuvaros, hétköznapi polgár, s országgyűlési képviselő, s előfordult a 18. és 19. században éppúgy, mint Böczögő XX. századi elit Korona Szállodájában. Ezt a sokszínűséget egységessé teszi, összefogja valami, s ez pedig az, hogy annak megtörténtében nem kételkedik senki. A miskolciak magukénak érzik a kocsonya történetét. A miskolci csizmadiák országos hírességre a város XX. század eleji tudatos imázsépítésének eredményeként tettek szert. Az kétségtelen, hogy mindig is a legnagyobb számú mesterséget képviselték, de számukról, munkájuk minőségéről nem jelent meg annyi korabeli írás, vagy nem járta annyi „szóbeszéd", mint a kenyérről, a perecről vagy a pecsenyéről. Nem lehet hasonlítani a kocsonyához sem, hiszen az egy megtörténtnek vélt eset. A hasonlóság a közel hasonló időben megjelenő és országos terjesztésű képeslapban mutatható ki. Ilyen képeslapot árultak Miskolcon 1910-1912 között az Avas-tetőn álló ún. Rákóczi-toronyról, amelyről a jó szemű szemlélődő csak azt konstatálhatta, hogy az arányaiban semmiképpen sem lehet valós. Túry József az Avas-rendezőbizottság jeles képviselője aztán bevallotta, hogy a kilátó makettjét beleapplikálták az Erzsébet térről készült Avas-