Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A város jelképei, nevezetes épületei

jezték a megyeháza építését, de a század végére ez már használhatatlanná vált. A megye mindent elkövetett egy új székház építésének engedélyeztetéséért. Reidl Ferenc vármegyei mérnök 1795-ben, majd 1800-ban is készített terveket. Az eseményekben bővelkedő építkezés három évtizedig tartott. A falak már álltak 1826-ban, készen volt a tető is, s ezzel egy időben haladt a belső terek végleges kialakítása, főleg a nagyteremé, amely a város legimpozánsabb terme volt, de akusztikája miatt használhatatlannak minősítették. A korrigálásra, vagy esetleges átépítésre 1837-ben - az akkor Egerben tartózkodó - Hild Józseftől (1789-1867) kértek tanácsot, aki az előcsarnok felől lévő ablakokat befalaztatta. 1843. július 19-én, a tűzvész idején ez az épület is komoly károsodásokat szenvedett. A nagyterem tetőzete beomlott, így a soros közgyűlést is csak az előcsarnokban tudták megtartani. A tűzvész okozta károkat felszámolandó, a vármegye egy szépítő-választmányt alakított, amelynek fő feladatát egy jobb, tágasabb utcarendszer feltételeinek kialakításában jelöltek meg. Az átalakítások eredményezték a klasszicista homlokzatot. Az átalakítások folytatódtak a 20. század elején is. 1941-1942 között felépült a Rozmaring-köz oldalán az új, 28 helyiségből álló szárnyépület. A máig utolsó építészeti egységnek számító négy emeletes szárny - a Szemerekert felőli oldalon - 1968-ban épült fel, s a régi tömlöc helyén, az udvar középső részén is más épületek állnak már. Az épületegyüttes legfiatalabb, északi szárnya és a mai Szemere-kert területe is egy évszázaddal ezelőtt beépített volt. Az ódon épületek nemcsak méltatlanok voltak a megye házához, hanem az ott fészkelő madarak miatt „Bagolyvár"-mk nevezték el, s ez sértette a megyebeliek önérzetét. A bontásokkal a Szemere-szobornak teremtettek helyet, az elnevezés viszont a város más részén, az egykori Vörösmarty-Kölcsey-Zöldfa utcák találkozásánál kialakított épületegyüttessel élt tovább. (Helyén ma a Vörösmarty-lakótelep háztömbjei állnak.) Az „igazságügy palotája" Egy évszázada adta tudtul a Borsod című lap, hogy „egy egészen új és még hozzá meglepő eszme vettetett fel: arról van ugyanis szó, hogy a búzavásártéren alól fekvő gróf Andrássy-féle telken építtessék fel az igazságügyi palota." Több, mint fél évtized volt szükséges ahhoz, hogy más szempontokon felülemelkedve, a döntéshozók számára is egyértelmű legyen: „az igazságügyi palota" a többi közhivatalok mellett ott legyen, ahol van a vármegye, a város, az árvaszék, az adóhivatal, továbbá, hogy a város központjá-