Miskolc. Segédkönyv a város megismeréséhez általános és középiskolák részére (Miskolc, 2002)

A város jelképei, nevezetes épületei

a termőerdőnek az óvásából, védéséből, legeltetés előli tiltásából származik az „avas" (= „tiltott terület"). Az Avas a 18-19. századi, városunkról szóló leírásokban tájolási, viszonyítási pont. Benkő Sámuel történeti-orvosi hely rajzában írja, hogy a város két domb közötti völgyben terül el, „délről a bortermő Havas (Avas), Tapoltza és Mind-Szent dombok határolják", amelyek a Sajó folyó felé szelíden lejtő síkságba mennek át, bőven teremve szőlőt és gabonát. Fényes Elek 1851-ben készült részletes miskolci leírásában mindössze egyszer tett említést az Avasról, amikor azt írta, hogy „maga a város a Tetemvár és az Avas-hegy közt fekszik." Szrogh Sámuel pedig „Miskólcznak a javai" című, 1800-ban megjelent munkájában így ír: „Itt az Avas, az Angyal-völgy, a Tetemvár, 's Bábonyi-bércz. Olly kintset tart, melly könynyebben ád pénzt, mint az arany-ércz." Az Avasról, amely „belekönyököl a város szívébe", különös szeretettel fogalmazott 1929-ben Zsedényi Béla is „Az Avas a város dísze és legmarkánsabb jellegzetessége, amely nélkül Miskolc és a miskolci élet el sem képzelhető. Az ősi templom, a régi harangtorony, mögöttük a hangulatos temető és fölöttük a dalos pincesorok, a torkuk mélyében eredő s érő avasi borral, nemcsak a város arculatára raknak színeket, de a város életébe is valami különös zamatot lopnak bele. Az Avas a város romantikája. De bölcsője azoknak az álmoknak is, amelyek odalent a városban, a felébredéskor, köveket raknak egymásra és palotákat emelnek a jövőnek." A 20. század közepén a szociográfus Szabó Zoltán is az Avason merengett a domb alatt elterülő városról. A templomokat, a hajnali házakat, az éledő piacot, s a soha nem pihenő gyáróriást szemlélve kutatta a város lelkét, s „a város csak sokféle képpel válaszolt". „Az Avasról, a széljárta kilátóról alföldet látni, s hegyeket. És látni a várost. Házai olyanok, mint egy pirosgyapjú nyáj, melyet pásztora kihajt az erdők közül a síkság felé. A Bükk akkor reggelenkint már megizzadt a levelek vastag takarója alatt, ködök szálltak belőle a város felé. Diósgyőrnél kohók füstjével társultak az Alföld lapos síkjain. Ez a színjáték reggelenként megismétlődött és naponta végignéztem az Avason, a város fölött." Az Avas az elköltözött nemzedékek tudatában mindig csak azt jelentette, amire a városból felnézhetett, a város pedig azt, amire pincéje elől leláthatott. Eszükbe sem jutott volna ezen a képen változtatni. Arra meg nem is gondolhattak, hogy néhány emberöltő alatt mennyire képes megváltozni, átalakulni az „Avas-fogalom" tartalma.